Helloszia mindenkinek! Na ott hagytam abba , hogy véget ért az első hétvége. Belekezdünk akkor a hétköznapokba és mik is történtek még velem a szünetem során.
Hétfőn keltünk és mondta Preston hogy megyünk a nagymamához. Mondom gyerünk nekem mindegy végülis csak csináljunk valamit. Mert azért arról nem akarom, hogy szóljon a szünet mint a többi átlagos amerikai egyetemistának akik lemennek Dustin,FL vagy Panama Beach,FL-ba és minden nap csak isznak. Ezeket a helyeket körülbelül úgy kell elképzelni mint egy, 8-9 szeres méretű Siófokot. Csak még részegebb meg még kevésbé szemérmesebb figurákkal. Legalább is nekem körülbelül ez jött le az elbeszélésekből.
Nagymamánál rendesen odabasztunk ahogy kedves szobatársam is mondaná, csak kicsit más milyen módon. Mondom mit fogunk csinálni, majd meglátod, annyit mondott tudod mit jelent hogy "mudding"? Mondom gőzöm nincsen. Akkor majd meglátod. Na nagymamáék gondolom elég jól álltak. Ház, istálló, lovak, egy kb. 2-3 hektáros tó. De a lényeg - amit Preston csak úgy konstatált, hogy van egy kis földjük - az a 250 hektárnyi erdő volt. A mudding fogalma pedig annyit takart, hogy quadokkal kiromboltunk az erdőbe, és mivel előző héten végig esett, toltuk egymás és a saját arcunkba a sarat ezerrel. Hatalmas élmény volt komolyan. De a legnagyobb, amikor egy Zagyva méretűfolyóba becsapódtunk és a hullám a fejem fölött volt, na az full. Ahogy a képeken is látszik valamilyen szinten eléggé sikerült a sár arcba és minden elérhető testrészbe történő integrálása. A dolog másik pikantériája hogy ezek a kis négykerekűek eléggé mentek, a legnagyobb az volt amikor a hátsó úton a főúttal párhuzamosan integettünk a kamionnak. Szóval mentek ezek rendesen, de az erdőben csak kilincsel előre mentünk. Hazaértünk első dolgom volt hogy faternak küldtem egy üzenetet, hogy márpedig nekem kell egy ilyen. Mondjuk az árak biztosan kettőnk közé fog állni. Még egy valamit hozzátennék a dologhoz. A hátsó út amin utazgattunk a minőségben nem állt messze a 21-es számú főúttól. Ebben az a szomorú, hogy ezt az utat gyakorlatilag mezőazdasági célon kívül másra nem is használják, otthon pedig elsőszámú főút státuszban van a téma.
Este unatkoztunk ezért elkocsikáztunk a közelben lévő kolis társunkat meglátogatni. Na most ő kisebb városban lakik mint amennyien a kollégiumban lakunk, úgyhogy neki biztosan nem volt azzal gondja, hogy mindenki ismer mindenkit. Ez volt a másik dolog is amiért nagyon tetszett a vakáció. Kicsit más volt az érzés mint az egyetemen, mert itt mindenki ismert mindenkit. Köszöntek mindenkinek, integettek. Jó érzés volt hogy mindenki barátságosan állt hozzám is meg mindenhez. Nem mintha az egyetemen ezzel gond lett volna, de még annál is jobban érdeklőek voltak hogy ki is mi is vagyok, meg mit csinálunk mi ott miért nem suliban vagyunk. Vagy miért is nem mentünk le Floridába a tenger-partra mint minden "rendes" egyetemista. Le "backroading"-oltunk meg vissza el is ment ezzel az este, de előtte még 3 srácot felvettünk, így tele kocsival indultunk el. Hazaérve nem nagyon volt kedvünk visszamenni a Cabinba ezért gondoltunk benézünk egyik haverhoz. Csakhogy ő nem volt a saját cabinjában aznap este, és nem is akarta még 37 telefon után sem kinyitni, hogy Xboxozhassunk, mivel a kedves barátai valahogy elfelejtettek kitakarítani a buli után. Ezek szerint ez nem csak nálunk van így, jó szokás ez mindenfelé a világon. Szóval a többieknek az az ötlete támadt hogy mi azért is bemegyünk. A dolgunkat az nagyban megkönnyítette, hogy a házigazda elég okosra itta magát a legutóbbi bulin, és egy okos pillanatában, sikerült arra az ötletre jutnia hogy egy vízibivaly próbál bejönni a hátsó ablakon. Ő ugye jó Supermanhez híven gondolta hogy majd ököllel visszaveri a támadást, csak hogy az ablakon kívül egy büdös lélek nem volt . A tanulság esetleg még az lehetne hogy a vízibivalyok Dél- és Délkelet Ázsián kivül nem nagyon fordulnak meg máshol a világon, bár csodák még mindig lehetnek. Ezért egy fóliát kellett csak átvágnunk és bemásznunk. Mondjuk az anyuka megjelent hogy mi a faszt csinálunk mi ott, de azon kivül hogy a foliát csináljuk majd meg semmit sem mondott. Mondjuk keresztanyukáról van szó így nem egy vadidegen család cabinjába törtünk be. Én jó cserkészlegényhez méltóan, vízszintesbe tettem magamat, és egy kis CoD után háttal néztem ahogy a többiek játszanak. 2 felé vissza is szállingóztunk, mondjuk addigra elég kemény havas-jeges eső kezdte meg a feladatát, azzal hogy megnehezítette a hazautunkat. Mondjuk az én elalvásom esélyét mondjuk a muddingolás eléggé megemelte, mert valahogy idekint leszoktam az otthon megszokott buli közbeni elalvásokról.
Másnapra semmi extrát nem terveztünk, ebédután életem első látogatását tettem egy amerikai High School-ban. A folyosókon tényleg mindenhol szekrények, elég nagy parkoló kocsikkal full, és mindenfelé "kisdiákok". Tehát nem sokkal különbözik az otthon tévében megszokottaktól. Ja elég jó a suli kosárlabdában, 5000-es kisváros 4x nyerte már meg az állami bajnokságot. A stadion pedig akkora mint otthon a szomszédunkban megtalálható NB 1-es kézilabdacsapaté. Annyiban különbözik hogy mind a 4 oldalon lelátó van, úgyhogy még felül is múlja azt. 5000-es kisvárosról beszélünk. Máshogy állnak azért itt hozzá a sporthoz nagyon. De ez teljesen más téma ebbe nem akarok belemenni talán majd valamikor máskor. Pont ottlétemkor kezdték a suli felújitását, így az iskola nagy része kint nézte hogyan kezdik el felbontani a parkoló kissebbik felét. Délután kicsit puttingoltunk a ház mögötti green-en. Mert ugye apuka Dél-Illinois golfszövetség elnöke és neki ugye kell egy ilyen kis dolog a ház mögé. A ház mögött pedig mindösszesen 73 kocsi. Ugye mindenkinek legalább egy, de van még egy közös családi HEMI truck meg Prestonnak két kocsija van, meg ami még kint van a nagyszülőnél. Szerintem itt ha gyerek születik már akkor jogsi meg kocsi jár neki alanyi jogon. De most komolyan egy kisebb Tesco parkoló nincsen akkora mint a gimiben is a parkoló. Na most a napot megint csak elbasztuk rendesen, de este Joey hozott egy kis bort. Mondom lássuk csak. Kipattintom, mondom mi ez baszod koccintós. Az élményhez még adjatok hozzá egy 3-3,5 kiló cukrot és megkapjátok amit én átéltem. Mondom srácok van cola? Cola az meg minek. Ja mondom hogy ide kishazánk nagy terméke nem jutott el, sebaj tóbiás. Mondom slusszkulcsot kezembe orientáljad megyek benzinkútra és majd meglátjátok. Na most sikerült életük egyik legszebb esszenciális élményébe részesíteni két jól szituált amerikai barátomat. Ennyivel konstatálták a kóstolát:
"This is fu*king good Sobe".
Na most ezt az estét mind a ketten elég szépen abszolválták. Olyan hajnal kettő felé sikerült Prestonnak eldöntenie hogy akkor most éhes, meg saját magát is. Ugyanis miután közölte hogy éhes, és most akkor bemegyünk a városba enni, már félmesztelenül(megsúgom kint kb 12 fok volt), beborult a konyhába. Mondtam neki te az biztos hogy nem vezetsz, kettőigaz hogy 08 ezrelék a határ de Te a 8 ezrelékhez közelítesz plusz még minor is vagy. Valahogy az agyának a döntőrésze még józan maradt, kezembe nyomta a slusszkulcsot aznap este már másodjára, és bekocsikáztattam a két megfáradt barátomat reggelizni. Na most ahová mentünk, tipikus amerikai kisvárosi étterem. Kaja kifogástalan volt, nekik meg mindegy. Amikor kikéredszkedtem oda, ahová a király is gyalog jár, a visszaúton, mondom álljá meg! emmeg mi. Egy tabló volt a város II. világháborús hőseivel. Mondom ez még érdekes lehet, az is volt. Megtaláltam vendéglátóm nagypapáját, mint egy bombázó pilótáját. Kisbarátom ezt csak egy "ja igen"-igennel letudta. De azért nem semmi, mondjuk ők győztek, volt mit kitenni, meg utána nem maradtak náluk "vendégek" közel 50 évig.
Következőnap, csütörtökön talán, vagy mit tudom én már elvesztettem a fonalat mert túl sokáig húztam hogy befejezzem a sorozatot, de általában így van ez velem, határidő az határidő de nekem valahogy sosem sikerül betartani. Na másnap reggel kisbarátom lelépett már hajnalba(9kor), mert nagymuternál kellett beüzemelni az új szuperszámítógépet. Kérdezte jössz, én illedelmesen válaszoltam, hogy köszönöm szépen ezzel a lehetőséggel nem élnék. Lehet hogy ez nem pontosan így volt, de lehet kiskorúak is olvassák a blogot, ezért most a pontos szituációtól eltekintenék ha nem gond. A gond csak az volt hogy így ott lettem felejtve a semmi közepén, kettő döglött egérrel, meg egy rakás unalommal. Na mondom mitévő legyek mert ez így nem lesz jó ezért, kisétáltam a tónál található "félszigetre" és küldtem 1 vagy 2 óra felé egy üzenetet hogy ugyan már mivan. Mondta bocs valahová elszaladt, de majd Joey eljön értem. Mondom nekem ez tökéletesen megfelel csak a jobb oldali a gázpedál, és azt kellene a padlóhoz minnél közelebb elhelyezni. Magyarul haladjunk mert délre igérted hogy felveszel. Mivel az égvilágon semmit nem tudtunk csinálni Prestonéknál, ezért eldöntöttük, gyerünk nézzük meg mit csinál 196 centis barátunk. Mivel elég szép idővolt, így elmentünk a nagymuterékhez, amíg ő végez, próbálkozni hátha sikerül már kifognom életem első halát. Aztán a másodikat, majd harmadikat és a negyediket is. Szóval sikerült. Preston meg nem tudom hogy csinálja, de tud a srác. Elbasztam az orsón a damilt és ő csak bedobta a horgot és próbálta rendbehozni amit műveltem(kicsit utánanéztem ilyen multiplikátorokkal horgászunk itt), addig fogott egy jó 1 kilós sügért. Aztán meg egy közel 4 kilósat csak bóhockodva, de ezért is van benne az MSU horgászcsapatában. Este vacsorára visszakaptam amit tegnap nekik adtam át. Mármint ami az új ízeket illeti. Valami fenomenális volt. Kint amerikai grillen, ami valami spéci cucc és van benne füstölőfunkció is, hamburgert csináltunk. Eszméletlenül jó volt, de már tudom hogyan is kell csinálni úgyhogy ha hazamegyek biztosan fogok már én is csinálni, ha mást nem is, hamburgert biztosan.
A hátralevő napokban nem történt az égvilágon semmi érdekes, annyi hogy megbeszéltük hogy pénteken horgászversenyt rendezünk a többiekkel. Olyan 5 fokban sikerült is kimenni és elveszíteni a versenyt. Mondjuk olyan hideg meg szar időben nekem se lenne máshoz kedvem mint ülni és semmit se tenni, nem úgy a halaknak gondolom. Mi nulla halat fogtunk, Preston testvérének a csapata pedig ha jól emlékszem, akkor kettő, de valami halál rossz volt olyan időben, és semmi kapással. Szombaton pedig a nagy csinnadrattával beharangozott buli elég homályra sikerült, de a hátását elérte. Másnap reggel pakolás és indulás haza. Visszaúton meg csatlakozott hozzánk egy srác St. Louisból. Hogy miért is. Mert a szülei nem engedig hogy levezessen ezért mindig vagy lemennek érte,vagy pedig elviszik valamelyik ismerőéhez aki visszahozza ide suliba a srácot. Kicsit gáz amerikában 20 évesen szerintem.
Záró mondatként pedig annyit mondanék hogy, mindenki az mondja hogy Panama beach, meg Dustin üt igazán. Én nagyon jól éreztem magamat és reméljük akkor jövőre, de addig is nekem ez a csúcs.
Végülis sikerült így lassan egy hónap után befejeznem a sztorit, ráadásul a két részes sorozat is három epizódos lett. Most kicsit itt vizsgázgatok aztán majd ha kitaláltam valamit miről fogok írni jelentkezem újra. Ötlet már van, de most időm az nincsen rá.
Sz
