Hellószia mindenkinek! Na, szóval, ebben a bejegyzésben a tavaszi szünetemről lenne szó. Hangulatfokozónak annyit megemlítenék, hogy életem eddigi legjobb 10 napját töltöttem el. Nem csak Amerikára értem ezt, hanem a teljes 24 évre. Tessék, akkor vágjunk is bele.
Történet ott kezdődik, hogy legelső opció és terv az volt, hogy a tavaszi szünetet Denver,CO-ban töltöm. Aztán itteni barátom mondta, hogy ne már gyerünk St. Louisba, mert Jacobnak is akkor lesz majd a 21. születésnapja. Vagyis akkor kezdi meg majd az igazi életét végül is. Mert ugye itt kint 15-16 évesen már vezethetsz autót, 18 évesen már elmehetsz Irakba meghalni a hazádért, de a kora hivatalosan csak 21 évesen ihatod magad. Hivatalosan. Sehol sem fognak ugye neked piát kiadni ugyan, de ha megkéred a 21 éven felüli havert, hogy vegyen már ugyan neked, vagy házibulikban megtalálhatod azt amit kerestél. Na most az szünet hetében kedden este közölte ez a jó barátom, hogy bocs mégsem, mert rokonok jönnek és nem tudsz hol aludni. Kicsit sántít nekem a sztori, de nem az én lelkiismeretem, és végül is csak jót tett ezzel nekem. Mondom húha-húha mi legyen. Internet, repülőjegyek. Hát igen nem véletlenül javasolja mindenki, köztük én is, hogy foglald le a repülőjegyet hónap-hónapokkal előre. Na most egy fapados 90 dolláros Nashville-Denver jegy is oda-vissza útra 600 dollár volt. Mondom egy milliomos nem vagyok, kettő miért is vegyek jegy közel 100 dolláros jegyet közel hatszor annyiért. Megnézem mennyi Budapest. 900 dollár. Mondom anyád, ennyiért hónapokkal előre nem lehetett jegyet foglalni most meg 5 nappal indulás előtt simán kilenc vastag zöld hasúért hazarepítettek volna. Letettem erről a tervemről és beletörődtem, hogy itt maradok a suliban. A baj csak ott van, hogy kötelező kiköltözni a szobádból, tehát mindenki hazamegy, és az ázsiaikon és a baseball/softball játékosokon kívül egy árva lélek nem marad a campuson. Már az őszi szünetet is alig viseltem el amikor nem is kellett kiköltözni, és maradtak is emberek, nem tudom mi lett volna, ha Preston nem ajánlja fel, hogy gyere nyugodtan hozzánk.
Azért biztos, ami biztos másnap küldtem egy üzenetet neki hogy biztosan meggondoltad hogy velem együtt tölteni 10 napot, biztosan jól meggondolta-e. Azt mondta persze, készüljek, pénteken melóm után indulunk. Na most pénteken annyira nem voltak már emberek a campuson, hogy már délben hazaküldtek, mert bőven voltak elegen. Igaz így vesztettem 7.75 $-t, de egy órával hamarabb kezdődött a szünet. Egy órával szabadulhattam el végre megint az egyetemről, mert utoljára otthon voltam sehol már hol nem voltam az elmúlt 2 hónap során. Tennessee nem számit, mert oda csak piáért járunk, mert ugye ebben a megyében nem lehet alkoholt árulni. Bepakoltam gyakorlatilag az összes cuccomat a nagy bőröndbe és elindultam az ismeretlenbe. Mert semmit sem tudtam hová is megyek, ugye számítógép hiányában nem volt google. így mindent betettem, mert nem tudtam mire is készüljek. Jól tettem.
Útközben kiderült egy 5500as kisvárosba, fogok menni, és a poén hogy abból kb. 2000 fő rab, mert ott van egy ilyen enyhe börtön, nem a 3x-os életfogytiglanisok. Útközben felakasztottuk a vasmacskát is, mert Preston mutatott egy rövidebb utat St. Louisba, úgymond a kertek alatt, amivel szobatársa spórolt, volna még plusz fél órát a nyert 20 percen és kb. 50 mérfölden felül, ha növesztett volna golyókat, és tudta volna merre is van a gázpedál. Nagyon nagy szája van a gyereknek meg mekkora király is, de a 5 mérfölddel mentünk a megengedett sebesség felett már le-lemaradozott meg siránkozott a telefonba, hogy nme akarja hogy csekket kapjon. Ekkor mindig mondtuk neki, hogy most oda akar érni időben vagy sem, meg ehhez mindenképpen kellenek a golyók, bár tudjuk, hogy neki nincsenek. Ekkor valahogy mindig kicsit nehezebb lett a tégla a pedálon, és valahogy utolért minket. Később utánanéztem a 3-3.5órás utat kicsivel több, mint 2.5 óra alatt tettük, meg, visszafelé mint ezt 2 óra 15perc alatt letudtuk egy drive-thru kajálással. Preston tud vezetni, és nem utolsó sorban tudja merre is vannak a rendőrök, még az álca kocsikat is ismeri rendszámra. Otthon is van egy nagyon jó barátom aki hasonló cipőben jár és nekem is volt már 20 perces főváros-kisváros távom.
Megérkeztünk, és rögtön fish fry volt az első dolog, ahol apuka, tesóka, meg barátka volt jelen. Ugye itt viszonylag hagyomány, hogy keresztény szokás szerint, nem tudom pontosan hogy miért is, de halat eszünk. Apuka jó fogorvoshoz méltóan azzal a kérdéssel nyitott, a kb. egy hónapja nem látott fiának, hogy minden nap mossa-e fogát. Elég érdekes volt ahol, voltunk, körülbelül 3-400 ember mindenki bent halat enni. Ebben a városban amerikai többségével ellentétben, vagy legalábbis Kentucky azon részével ahol én tanulok, a római katolikusok vannak többségben. A család is az ahol én voltam így mindkét vasárnap voltam templomban is. Mondjuk itt kicsit mást jelent a vallásosság, mint otthon, de ha majd a többség is úgy akarja meg én is össze tudom szedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban, akkor erről is lesz egy bejegyzés. Na, vacsora pipa, család 50%-ának bemutatkozva, elindultunk az eddig csak "cabin"-nak nevezett dologba. Mondom nem bent fogunk lakni a városban, válasz az volt hogy még az kéne. Mondom, mindegy ez van, megint előítéleteket alkottam.
A "cabin"(most kiderül miért is írtam idézőjelbe). A szintén fogorvos nagyapa által a 60-as években épített faház. A főúttól egy murvás bevezető úton, egy tavacskát megkerülve található a kétemeletes, erdőben megbúvó piros házikó. Fenomenális. Teljesen felszerelve, vízzel fűtéssel, hűtéssel, tv-vel és olyan 10 ággyal. Földszinten nappali, amerikai-konyha, fürdő, háló. Emeleten pedig egy egybefüggő szoba, 8 ággyal, történetekkel, és történelemmel. Első este nem történt végül is semmi érdekes, elautózgattunk egy órát egy másik városba ahol egy kis egyetem volt meg Preston legjobb barátja volt egy kis buli. Amikor beléptem az első dolog amit megláttam egy striptease-rud volt. Mondom, jó lesz ez a buli. Nem volt rossz, kis egyetem-kis buli, de a hangulat jó volt meg megismertem pár emberrel. Másnap, azaz szombaton, elkezdődött az amiért tényleg bekerült ez a tavaszi szünet a Top 3-ba.
De ezt csak majd holnap olvashatjátok. Holnap jön a következő rész ahol a tavaszi szünet eseményeit taglalom majd bővebben. Addig is hellószia mindenkinek és a holnapi viszontlátásra (olvasásra)
Sz
