Hellószia mindenkinek! Jó rég volt már hogy írtam nektek, a szemeszter pedig már pörög ezerrel, mint óvodás a búcsuban. Lesz itt szó mindenről: időjárás, sport, suli, bulik, minden. Mint egy rendes egyetemista, nem lesz itt semmi extra, most éppen újra tavaszi szüneten vagyok, ezért lesz időm összeszedni a gondolataimat és le is írni. Reméljük. Na hol is kezdjem…

Időjárás. Mos így március 15e felé már otthon is jó idő szokott lenni. De itt nem tudom mi történt február közepe óta, de odafönt valami nagyon durva cuccot szívhatnak, mert itt február 10 ikszedikén 20 fok volt. Kőkeményen bejött ide is Szibéria, 20 fokok, csak itt pluszban nem mínuszban. Állítólag ez a La Niña miatt van ami így két-három évente fordítgaja a meleg és szárazra december és február közötti időszak időjárását. De lényegében ami meg most folyik az valami botrány. 30 fok van odakint és valami elviselhetetlen páratartalom. Az ember még csak izzadni se tud rendesen és csak megsülsz igy saját magadban, mint a Hálaadási pulyka. A másik ami miatt ez baj az a meló. Ugyanis takarékossági okokból a mi kedves egyetemi vezetésünk nem nagyon akarja bekapcsolni április végéig. Na most ők szépen bekaphatják, mert nem nekik kell melózniuk 30 fokban a konyhában. De állítólag szünet utánra bekapcsolják a levegőt, és így már emberek számára is élhető lesz a környezet, mert ez inkább közelebb áll azokhoz az Atlanti-óceánban lévő forró vizes kürtőkhöz, mint egy munkahelyhez. Akinek nem tiszta itt a légkondícionálóra probálok asszociálni, igaz hogy otthon még ilyen nem nagyon van, főleg nem iskolálban, de ez itt egy alap dolog. Főleg hogy szélességi fokra Tunis-szal vagyunk egy vonalba, ugyhogy Európa a közelbe nincsen. Munkahelyről meg egy kicsit mesélek. Nem tudom anno még említettem, de még Augusztusban ugye előléptettek, úgyhogy most már én vagyok dirigálós pozícióban. Páran megkérdezték mit is csinálok pontosan, én erre azt szoktam válaszolni, hogy ordibálok emberekkel. Na jó azért nem. Általában megkérem őket hogy mit is kellene csinálniuk. Mondjuk néha gondolkozom hogy jó lenne egy ostor mint a régen a rómaiknál, de biztos vagyok benne, hogy valamilyen nemzetközi jogba ütközik a téma, így letettem az ötletről. Meló az első hallásra nem tűnik soknak, és mennyiségre is csak max 20 óra, de mivel 40 emberért felelek ezért inkább stresszes, mint fizikailag megterhelő. 20 órát pedig a nemzetközi diákokat érintő USA törvény miatt nem léphetem túl. Ha túllépem ezt akkor elveszíthetem az ösztöndíjamat, ráadásul még büntetést is fizetnem kell, és még a vízumomat is felfüggesztik egy jó pár évre. Így nem érdemes kockáztatni pár extra dollárért. Igaz minden egyes zöldhasú jól jön most. De erre majd kitérek egy kicsit később miért is előbb a suliról még pár dolog. Ugye mindenki tudja hogy úgy van hogy most májusban végzek, na most ez nem igazán lesz így. Sikerült ugyanis meghosszabbítanom az ösztöndíjamat, így már biztosan 2012 decemberéig maradok. Igaz készen leszek az Economics tanulmányaimmal már augusztusra, de mivel csak 7 tantárggyal vagyok "rövid" a Agriculture diplomától is, ezért próbálkozunk hátha összejönne az is. Mekkora királyság lenne már hogy három mesterképzéssel vágnánk neki, a doktori iskolák jelentkezési lapjának kitöltéséhez. Elég jó kis CV jönne akkor össze. Önéletrajzról jut eszembe, ugye volt ilyen dolog aminek részese voltam hogy Alpha Kappa Psi. Na most ezek itt Amerikában nagyon jó önéletrajz erősítő. Na most lehet hogy alapképzéses hallgatóknak nagyon sok mindent tud nyújtani, de én két félév után rájöttem hogy ez annyira nem nekem való. Két félév alatt szereztem ugyan ezzel kapcsolatban jópár barátot, de igazán hozzáadott értéket nem tudott nekem felmutatni a tagság, ezért február végén felmondtam a tagsági viszonyomat. Páran megharagudtak ezért rám, de ők eddig se, és ezután se fognak érdekelni. Van nekem ezeregy dolgom, mint hogy egy-két jellegtelen ember mondva csinált problémai miatt aggódni, de gondolom ezzel én se vagyok egyedül. Egyszerűen nem volt olyan dolog amire igazán rámondtam volna hogy na emiatt tagnak kell lennem, és ne kaptam volna meg azt valahol másol komoly elkötelezettségek nélkül ingyen is esetleg. Jó volt belelátni hogyan is működik egy ilyen testvérszövetség, még ha az igazi szociális(tipikus amerikai bulis) testvérszövetségnek nem is lehettem tagja. Titkos kézfogás, jelszavak, hagyományok, rituálék, mindent megkaptam, ennyit megért. Valamint jobban is megértettem az egész amerikai ilyen jellegű szövetségek közötti különbségeket, és a lényegüket is. Erre jó volt. Még annyit megemlítenék hogy egy nagy változás történt a sulival kapcsolatban, az pedig hogy a legjobb barátom Preston ebben a félévben már nem tanul itt. Hazament tanulni egy otthoni fősulira, hogy kicsit rendbe tegye az életét meg a tanulmányait, de jövő félévben vagy 2013 tavaszán jön vissza ha minden igaz.

Másik iskolával kapcsolatos fontos dolog amit meg kell említenem az a kosárlabda. De ezt majd bővebben minden sportos dologgal kapcsolatban a következő posztban fogom leírni. A tavaszi szünet klasszikus amerikai egyetemi jelentéséről, egy kórházi látogatásról, valamint több dologról hogy mi is van velem.  Lesz itt minden mint a Tescoban, de addig is türelem egy pár nap és jelentkezem. Most annyira nem lettünk hosszúak, de mivel hamarosan jelentkezem ezért most rövidebbre fogtam.

Sz

Hello szia mindenkinek. Már lassan százezer éve, tudom, de próbáljuk meg újra. Miért is most irok. Jó kérdés. Sokszor megfordult már a fejemben hogy újra hozzákezdek az íráshoz, el is jutottam pár sorig, bekezdésig, de soha sem tudtam befejezni az írást. Mindig közbe jött valami. De lehet most az is közrejátszik a dologban, hogy ha minden igaz, akkor az utolsó mester képzéses félévemet kezdem meg itt a nagy Amerikában. Mondjuk meg nem tudom, mert ahhoz előbb be kell engedniük az országba, mivel még valahol a két kontinens között vagyok a levegőben Chicagotól másfél órányira. Mondjuk akkor már a kontinens fölött vagyok. 10 ezer méterről írok, mondjuk a mile high clubhoz nem fogok csatlakozni az tuti. Valami förtelem a felhozatala a repülőn. Eddig mindig volt egy-két legalább elfogadható kategória, de most komolyan még a 10-es skálára se fér be egy csaj se. Katasztrófa. A kaja meg szar meg kevés, kértem hogy ugyan már csak van még egy extra adag ha már a gép félig van csak tele. De nem nincsen, csak annyi van amennyien beszálltunk. Ugyanis annyi pozitívum van az egészben hogy átültettek és legalább nem nyomorogok és nagyobb láb terem van. Most néztem fel a tv-re, Torontótól északra járunk, Londontól pedig Keletre. Mi? Nem kamu ki volt írva London. Amerika alapító atyai vagy a telepesek elég vicces kedvükbe lehettek anno. Van vagy 5-6 Budapest is az Államokban. Az egyetemről pedig ha elindulok délre, akkor Párizs után, Milánón és Londonon vezet az utam, Nashville felé. Milyen király már beutazod fél Európát egy fél tank üzemanyaggal. Itt megúsznád ezt a kalandot literenként 200 forintból, ott pedig lassan a házra kell hitelt felvenni, hogy felmenjél Pestre kocsival. Mondjuk azért itt is hőbörögnek már rendesen, mert ugye meg anno mindenki okos volt, és jó lesz az a 6 literes pick-up Lacikam, majd a hitelből fizetjük, aminek a ház a fedezete. Csak aztán jött 2008, most meg majd ki tudja hol áll meg. Soros apánk is megmondta nem "V" alakú ennek a válságnak a lefolyása hanem "W", és nem tudni még koránt sem, hogyan is fog kinézni ez a második "V"-nek a szára.

De evezzünk már valami vidámabb vizekre, mert nem azért jött ide senki sem., hogy az okosságokat hallgassa, amit minden médiacsatornán nyomatnak az arcunkba ezerrel. Mi is van velem. Hát elég sokat változott a helyzet. Először is úgy jön felém ez a mágikus 25-ös szám mint a 7:20-as Pesti gyors. Baszki, még alig pár éve a gimiben baromkodtunk, és el se tudtuk képzezlni, milyen is lesz ha elérjük. Elsősorban felelősség, ami a legtöbbet változott. Főleg hogy már félig meddig egyedül élek. Igaz a szülői köldökzsinórt még nem vágtuk, el de azért csak 10000 km-re van ez a bizonyos ház. De nem is erre akartam kilyukadni, hanem  hogy elég szépen ível az amerikai egyetemi pályafutásom is felfelé. Megmondtam én már mikor, hogy itt nem az van mint Nyugat-Európában. Itt nem egy hülye kelet-európai gyerek vagyok, és valamilyen ok folytán rossz buszra szállt, és nem tudja mit is keres. Itt más. Csinálni akarod? Akkor csináljad. Ha meg ezt a csinálást jól is csinálod akkor tessék lehet felfelé lépni. Nem érdekel itt senkit sem, hogy honnan jöttél. Mondjuk én mindig azt szoktam itt mondani a jenkiknek is, hogy itt az Indiánokon kívül, mindenki bevándorló, srácok! Jöhettél te északról vagy délről, itt az érdekli őket hogy hogyan dolgozol, mennyire vagy motivált, és akkor van előrelépés. Nem a Kis Józsi TSZ elnöknek az unokáját fogják betenni, hanem azt aki tényleg ért hozzá és dolgozik. Jól képviselem itt Magyarországot srácok. Mind munkahelyen, mind az iskolai szinten, tanórán és azon kívül is. Kollégiumi össztanács, kollégiumi tanács elnökség, közgazdasági bizottság, csak hogy egy párat említsek. Lassan leszállunk, úgyhogy még ki kell töltenem a bevándorlási és a vám papírokat.

Még valami. Már korábban elkezdtem egy posztot aminek a "Frat Boy" volt a címe. Párotoknak biztosan ismerősen hallatszik ez a név, de akinek nem azoknak elmagyarázom. Biztosan mindenki látott már egyetemi filmet, ahol azok a srácok görög betűs pólóban ordibálnak és részegednek le annak rendje és módja szerint. Tudjátok piros pohár, házibulik, hip-hop zene, szar csajok, mégszarabb sör. Egyetemi testvérszövetségi bulik. Na jó a csajok azért nem szarok, az csak kellett a mondatba. Mondjuk ez egy elég nagy sztereotípia az amerikaiakkal szemben, mármint hogy kövérek mint az állat. Szerintem ezt korábban is mondtam már hogy aki kövér az rohadt kövér, de sokkal többet adnak itt a testükre és az étkezésre mint otthon. Oké, oké ez valamilyen szempontból elég pénzfüggő is, de kondiba, futni, edzeni akárki el tud járni otthon is. Na de miért is hoztam fől ezeket a testvérszövetségeket, vagy ahogy itt hívják őket Fraternity-ket? Hát én is beléptem egybe még tavaly tavaszi félév során. Az igazsághoz hozzátartozik hogy én nem a buli azaz social típusú-ba csatlakoztam, hanem a professional vonalat képviselő business testverszövetség vett fel tagjaiba. Három betű Alpha Kappa Psi (AKΨ). Azért nem kell nekünk se félni, mi is bulizunk. A fő profil ugyan az üzleti élet és majdnem mindenki ilyen szakot is hallhgat, de házunk nekünk nincsen, de ez az egyetem törvényei miatt nem valósulhat meg. Mivel mi 1974 óta koedukált testvérszövetség vagyunk, és az egyetem nagyon szigorúan veszi a női testvérszövetségetek(sororities), nem kaphatunk sajnos saját házat. Ez van. Mondjuk gyakorlatilag a tuti ismeretlenbe mentem bele, mert csak egy tagot ismertem és halvány lila fingom se volt arról mi is lesz ez, de végül is nagyot nem csalódtam. Se negatív se pozitív irányba. Mondjuk mostanság fontolóra vettem hogy miért is jó nekem azon kívül hogy elmondhatom hogy tagja vagyok. Milyen más hozzáadott értéket érek el azzal hogy kifizetem a tagdíjat. Elég sok időt elvesz, mert mindenféle baromságokat kell csinálni, hogy elvégezd mindig mint aktív tag a félévet. Úgyhogy most majd eldöntöm a következő pár napban, hogy mit is szeretnék ezzel csinálni, mert minden héten jó pár órámat elveszi. De mielőtt jönnének a kérdések, mert tudom hogy ezt megkérdeznétek, igen van titkos kézfogás, jelszó, rituálék minden ilyen dolog. Mint a moziban. Na de én most már közben repülőt is váltottam, úgyhogy lehet hogy fel is lövöm majd a posztot, mivel a Chicago - St. Louis járaton van wifi. Királyság. Tudjátok mit. Így mindenféle helyesírási ellenőrzés nélkül, és visszaolvasás nélkül, megy föl. Azért nem sokan mondhatják el magukról hogy 10 ezer méter magasan posztoltak a blogjukra. De akkor a címet is megváltoztatom, és kicsit trollkodok is. Az eredeti cím valami ilyesmi lett volna. The Sobe Returns (The Jedi Returns után szabadon), vagy esetleg a Year 2012. Na hello szia mindenkinek. Megint hamarosan jelentkezem. Meg ha gondoljátok írjatok hogy miről is hallanátok szívesen. Kritika meg jöhet, már ha építő jellegű, mert a többit nem viseljük el.jk

Sz

Helloszia mindenkinek! Na ott hagytam abba , hogy véget ért az első hétvége. Belekezdünk akkor a hétköznapokba és mik is történtek még velem a szünetem során.

Hétfőn keltünk és mondta Preston hogy megyünk a nagymamához. Mondom gyerünk nekem mindegy végülis csak csináljunk valamit. Mert azért arról nem akarom, hogy szóljon a szünet mint a többi átlagos amerikai egyetemistának akik lemennek Dustin,FL vagy Panama Beach,FL-ba és minden nap csak isznak. Ezeket a helyeket körülbelül úgy kell elképzelni mint egy, 8-9 szeres méretű Siófokot. Csak még részegebb meg még kevésbé szemérmesebb figurákkal. Legalább is nekem körülbelül ez jött le az elbeszélésekből.

Nagymamánál rendesen odabasztunk ahogy kedves szobatársam is mondaná, csak kicsit más milyen módon. Mondom mit fogunk csinálni, majd meglátod, annyit mondott tudod mit jelent hogy "mudding"? Mondom gőzöm nincsen. Akkor majd meglátod. Na nagymamáék gondolom elég jól álltak. Ház, istálló, lovak,  egy kb. 2-3 hektáros tó. De a lényeg - amit Preston csak úgy konstatált, hogy van egy kis földjük - az a 250 hektárnyi erdő volt. A mudding fogalma pedig annyit takart, hogy quadokkal kiromboltunk az erdőbe, és mivel előző héten végig esett, toltuk egymás és a saját arcunkba a sarat ezerrel. Hatalmas élmény volt komolyan. De a legnagyobb, amikor egy Zagyva méretűfolyóba becsapódtunk és a hullám a fejem fölött volt, na az full. Ahogy a képeken is látszik valamilyen szinten eléggé sikerült a sár arcba és minden elérhető testrészbe történő integrálása. A dolog másik pikantériája hogy ezek a kis négykerekűek eléggé mentek, a legnagyobb az volt amikor a hátsó úton a főúttal párhuzamosan integettünk a kamionnak. Szóval mentek ezek rendesen, de az erdőben csak kilincsel előre mentünk. Hazaértünk első dolgom volt hogy faternak küldtem egy üzenetet, hogy márpedig nekem kell egy ilyen. Mondjuk az árak biztosan kettőnk közé fog állni. Még egy valamit hozzátennék a dologhoz. A hátsó út amin utazgattunk a minőségben nem állt messze a 21-es számú főúttól. Ebben az a szomorú, hogy ezt az utat gyakorlatilag mezőazdasági célon kívül másra nem is használják, otthon pedig elsőszámú főút státuszban van a téma.

Este unatkoztunk ezért  elkocsikáztunk a közelben lévő kolis társunkat meglátogatni. Na most ő kisebb városban lakik mint amennyien a kollégiumban lakunk, úgyhogy neki biztosan nem volt azzal gondja, hogy mindenki ismer mindenkit. Ez volt a másik dolog is amiért nagyon tetszett a vakáció. Kicsit más volt az érzés mint az egyetemen, mert itt mindenki ismert mindenkit. Köszöntek mindenkinek, integettek. Jó érzés volt hogy mindenki barátságosan állt hozzám is meg mindenhez. Nem mintha az egyetemen ezzel gond lett volna, de még annál is jobban érdeklőek voltak hogy ki is mi is vagyok, meg mit csinálunk mi ott miért nem suliban vagyunk. Vagy miért is nem mentünk le Floridába a tenger-partra mint minden "rendes" egyetemista. Le "backroading"-oltunk meg vissza el is ment ezzel az este, de előtte még 3 srácot felvettünk, így tele kocsival indultunk el. Hazaérve nem nagyon volt kedvünk visszamenni a Cabinba ezért gondoltunk benézünk egyik haverhoz. Csakhogy ő nem volt a saját cabinjában aznap este, és nem is akarta még 37 telefon után sem kinyitni, hogy Xboxozhassunk, mivel a kedves barátai valahogy elfelejtettek kitakarítani a buli után. Ezek szerint ez nem csak nálunk van így, jó szokás  ez mindenfelé a világon. Szóval a többieknek az az ötlete támadt hogy mi azért is bemegyünk. A dolgunkat az nagyban megkönnyítette, hogy a házigazda elég okosra itta magát a legutóbbi bulin, és egy okos pillanatában, sikerült arra az ötletre jutnia hogy egy vízibivaly próbál bejönni a hátsó ablakon. Ő ugye jó Supermanhez híven gondolta hogy majd ököllel visszaveri a támadást, csak hogy az ablakon kívül egy büdös lélek nem volt . A tanulság esetleg még az lehetne hogy a vízibivalyok Dél- és Délkelet Ázsián kivül nem nagyon fordulnak meg máshol a világon, bár csodák még mindig lehetnek. Ezért egy fóliát kellett csak átvágnunk és bemásznunk. Mondjuk az anyuka megjelent hogy mi a faszt csinálunk mi ott, de azon kivül hogy a foliát csináljuk majd meg semmit sem mondott. Mondjuk keresztanyukáról van szó így nem egy vadidegen család cabinjába törtünk be. Én jó cserkészlegényhez méltóan, vízszintesbe tettem magamat, és egy kis CoD után háttal néztem ahogy a többiek játszanak. 2 felé vissza is szállingóztunk, mondjuk addigra elég kemény havas-jeges eső kezdte meg a feladatát, azzal hogy megnehezítette a hazautunkat. Mondjuk az én elalvásom esélyét mondjuk a muddingolás eléggé megemelte, mert valahogy idekint leszoktam az otthon megszokott buli közbeni elalvásokról.

Másnapra semmi extrát nem terveztünk, ebédután életem első látogatását tettem egy amerikai High School-ban. A folyosókon tényleg mindenhol szekrények, elég nagy parkoló kocsikkal full, és mindenfelé "kisdiákok". Tehát nem sokkal különbözik az otthon tévében megszokottaktól. Ja elég jó a suli kosárlabdában, 5000-es kisváros 4x nyerte már meg az állami bajnokságot. A stadion pedig akkora mint otthon a szomszédunkban megtalálható NB 1-es kézilabdacsapaté. Annyiban különbözik hogy mind a 4 oldalon lelátó van, úgyhogy még felül is múlja azt. 5000-es kisvárosról beszélünk. Máshogy állnak azért itt hozzá a sporthoz nagyon. De ez teljesen más téma ebbe nem akarok belemenni talán majd valamikor máskor. Pont ottlétemkor kezdték a suli felújitását, így az iskola nagy része kint nézte hogyan kezdik el felbontani a parkoló kissebbik felét. Délután kicsit puttingoltunk a ház mögötti green-en. Mert ugye apuka Dél-Illinois golfszövetség elnöke és neki ugye kell egy ilyen kis dolog a ház mögé. A ház mögött pedig mindösszesen 73 kocsi. Ugye mindenkinek legalább egy, de van még egy közös családi HEMI truck meg Prestonnak két kocsija van, meg ami még kint van a nagyszülőnél. Szerintem itt ha gyerek születik már akkor jogsi meg kocsi jár neki alanyi jogon. De most komolyan egy kisebb Tesco parkoló nincsen akkora mint a gimiben is a parkoló. Na most a napot megint csak elbasztuk rendesen, de este Joey hozott egy kis bort. Mondom lássuk csak. Kipattintom, mondom mi ez baszod koccintós. Az élményhez még adjatok hozzá egy 3-3,5 kiló cukrot és megkapjátok amit én átéltem. Mondom srácok van cola? Cola az meg minek. Ja mondom hogy ide kishazánk nagy terméke nem jutott el, sebaj tóbiás. Mondom slusszkulcsot kezembe orientáljad megyek benzinkútra és majd meglátjátok. Na most sikerült életük egyik legszebb esszenciális élményébe részesíteni két jól szituált amerikai barátomat. Ennyivel konstatálták a kóstolát:
"This is fu*king good Sobe".
Na most ezt az estét mind a ketten elég szépen abszolválták. Olyan hajnal kettő felé sikerült Prestonnak eldöntenie hogy akkor most éhes, meg saját magát is. Ugyanis miután közölte hogy éhes, és most akkor bemegyünk a városba enni, már félmesztelenül(megsúgom kint kb 12 fok volt), beborult a konyhába. Mondtam neki te az biztos hogy nem vezetsz, kettőigaz hogy 08 ezrelék a határ de Te a 8 ezrelékhez közelítesz plusz még minor is vagy. Valahogy az agyának a döntőrésze még józan maradt, kezembe nyomta a slusszkulcsot aznap este már másodjára, és bekocsikáztattam a két megfáradt barátomat reggelizni. Na most ahová mentünk, tipikus amerikai kisvárosi étterem. Kaja kifogástalan volt, nekik meg mindegy. Amikor kikéredszkedtem oda, ahová a király is gyalog jár, a visszaúton, mondom álljá meg! emmeg mi. Egy tabló volt a város II. világháborús hőseivel. Mondom ez még érdekes lehet, az is volt. Megtaláltam vendéglátóm nagypapáját, mint egy bombázó pilótáját. Kisbarátom ezt csak egy "ja igen"-igennel letudta. De azért nem semmi, mondjuk ők győztek, volt mit kitenni, meg utána nem maradtak náluk "vendégek" közel 50 évig.

Következőnap, csütörtökön talán, vagy mit tudom én már elvesztettem a fonalat mert túl sokáig húztam hogy befejezzem a sorozatot, de általában így van ez velem, határidő az határidő de nekem valahogy sosem sikerül betartani. Na másnap reggel kisbarátom lelépett már hajnalba(9kor), mert nagymuternál kellett beüzemelni az új szuperszámítógépet. Kérdezte jössz, én illedelmesen válaszoltam, hogy köszönöm szépen ezzel a lehetőséggel nem élnék. Lehet hogy ez nem pontosan így volt, de lehet kiskorúak is olvassák a blogot, ezért most a pontos szituációtól eltekintenék ha nem gond. A gond csak az volt hogy így ott lettem felejtve a semmi közepén, kettő döglött egérrel, meg egy rakás unalommal. Na mondom mitévő legyek mert ez így nem lesz jó ezért, kisétáltam a tónál található "félszigetre" és küldtem 1 vagy 2 óra felé egy üzenetet hogy ugyan már mivan. Mondta bocs valahová elszaladt, de majd Joey eljön értem. Mondom nekem ez tökéletesen megfelel csak a jobb oldali a gázpedál, és azt kellene a padlóhoz minnél közelebb elhelyezni. Magyarul haladjunk mert délre igérted hogy felveszel. Mivel az égvilágon semmit nem tudtunk csinálni Prestonéknál, ezért eldöntöttük, gyerünk nézzük meg mit csinál 196 centis barátunk. Mivel elég szép idővolt, így elmentünk a nagymuterékhez, amíg ő végez, próbálkozni hátha sikerül már kifognom életem első halát. Aztán a másodikat, majd harmadikat és a negyediket is. Szóval sikerült. Preston meg nem tudom hogy csinálja, de tud a srác. Elbasztam az orsón a damilt és ő csak bedobta a horgot és próbálta rendbehozni amit műveltem(kicsit utánanéztem ilyen multiplikátorokkal horgászunk itt), addig fogott egy jó 1 kilós sügért. Aztán meg egy közel 4 kilósat csak bóhockodva, de ezért is van benne az MSU horgászcsapatában. Este vacsorára visszakaptam amit tegnap nekik adtam át. Mármint ami az új ízeket illeti. Valami fenomenális volt. Kint amerikai grillen, ami valami spéci cucc és van benne füstölőfunkció is,  hamburgert csináltunk. Eszméletlenül jó volt, de már tudom hogyan is kell csinálni úgyhogy ha hazamegyek biztosan fogok már én is csinálni, ha mást nem is, hamburgert biztosan.

A hátralevő napokban nem történt az égvilágon semmi érdekes, annyi hogy megbeszéltük hogy pénteken horgászversenyt rendezünk a többiekkel. Olyan 5 fokban sikerült is kimenni és elveszíteni a versenyt. Mondjuk olyan hideg meg szar időben nekem se lenne máshoz kedvem mint ülni és semmit se tenni, nem úgy a halaknak gondolom. Mi nulla halat fogtunk, Preston testvérének a csapata pedig ha jól emlékszem, akkor kettő, de valami halál rossz volt olyan időben, és semmi kapással. Szombaton pedig a nagy csinnadrattával beharangozott buli elég homályra sikerült, de a hátását elérte. Másnap reggel pakolás és indulás haza. Visszaúton meg csatlakozott hozzánk egy srác St. Louisból. Hogy miért is. Mert a szülei nem engedig hogy levezessen ezért mindig vagy lemennek érte,vagy pedig elviszik valamelyik ismerőéhez aki visszahozza ide suliba a srácot. Kicsit gáz amerikában 20 évesen szerintem.

Záró mondatként pedig annyit mondanék hogy, mindenki az mondja hogy Panama beach, meg Dustin üt igazán. Én nagyon jól éreztem magamat és reméljük akkor jövőre, de addig is nekem ez  a csúcs.

Végülis  sikerült így lassan egy hónap után befejeznem a sztorit, ráadásul a két részes sorozat is három epizódos lett. Most kicsit itt vizsgázgatok aztán majd ha kitaláltam valamit miről fogok írni jelentkezem újra. Ötlet már van, de most időm az nincsen rá.
 

Sz

Hellószia mindenkinek. A két részesre tervezett sorozat második, de nem biztos hogy befejező része. Szóval ebben a postban főleg arról lesz szó, mi is történt velem a tavaszi szünet alatt. Második rész. Tessék:

Szombat. Ébresztő. Mint kiderült inkább a városban fogunk zuhanyozni, mert ugyan van viz, tiszta, de ivásra nem éppen alkalmas, és szaga is volt, úgyhogy inkább bent a városban. Mondjuk pekingi félév után én már bármit kibírnék szerintem, de mindegy, gyerünk. A lakásban megismerkedtem a család maradék 50%-val. Csokolom anyuka meg hugica. A legnagyobb meglepetésemre pedig egy magyar ismerősbe is botlottam, itt a világ egy eldugott pontján egy magyar vizsla személyében.  Valamint megismerkedtem egy újabb Top 3-as résztvevőel a Dairy Queennel. Nálam visszavonhatatlanul bekerült a kedvenc gyorsétterem triumvirátusba. Több szempont miatt is kiszoritotta a Wendy's és Hardee's mellől a Taco Bellt. Először is kiváló sajtburgerek, ugye csak egy fagyis hely, de a főszempont az ott dolgozó emberek miatt volt. Kedvesek, jófejek, csinosak, fiatalok, viccesek, és kaptunk ingyen kaját na, ami ízlett is. Tessék nem kell sok minden.  A Taco Bell eddig pedig csak az árak miatt volt bent. Szóval ezután Joey, Preston mondták megyünk horgászni. Mondom nekem mindegy, de azért olyan ruhám nincsen nagyon, de mivel Preston még nálam is magasabb egy inch-el és ugyanaz a méretünk attól eltekintve, hogy neki még nálam is nagyobb lába van, ezen a problémán elég könnyen átsegitettük magunkat. Hajó a vonóhorgon, sör hűtőládában, botok a hajón. Hajrá. Az első horgászás egy kisebb tavon volt, ami az apuka munkatársáé. Na most ez két tavat jelentett, és otthon a környezetemben is van ilyen tó, csak itt a különbség, hogy magánkézben van. Mondjuk a másik tavon, csak a feléig mehettünk el, mert a tó másik felén lévő tulaj fogalmazzunk úgy nem volt a legnagyobb rajongója Prestonnak. Dr. Brentonnal volt egy elég érdekes beszélgetésünk, és kérte hogy ha még módomban áll azon a héten, vagy jövök még vissza akkor mindenképpen, látogassam meg, mert lenne egy-két kérdése és érdekesnek találta amiket mondtam neki. Na de vissza a halakhoz. Hajóról horgásztunk ugye mert itt aki horgászik, akkor annak gyakorlatilag van hajója, és mindegy 64 botja. Jó annyi nem, de mi is több mint 10 bottal indultunk, el. Amerikai szokás szerint sügérre horgásztunk, több-kevesebb sikerrel. Mivel ez volt nekem az első ezért nekem volt a kevesebb siker, és mivel Prestonnak és Joeynak közel ez volt a 652 ezredik, igy egyértelműen nekik jutott a több siker. Mondjuk Joey csak egy éve horgászik is az ottlétem alatt vette meg az első komolyabb botják, de neki is összejött 5 hal. Prestonnak aki ugye tagja a tavalyi NCAA bajnok sügérhorgász csapatnak, 12 jött össze. Összehasonlitásképpen a testvére Ryan(nem, nem a közlegény akit menteni kell) előző nap 3 hallal abszolválta a napot, és ő se ma kezdte. Jogosan merül fel a kérdés, na de mi van velem. 0 na jó 0.5. 0.5 az meg hogy? Hát hogy tekerem, tekerem, tekerem, és már kábé a hajónál vettem észre, hogy hoppá kapás van, de már késővolt. Bye-bye. Egy jó 3 órát horgásztunk és mentünk, két vagy három kört körbe a hajóval, aztán kicsit sörétedett, meg le is hűlt a levegő úgyhogy vissza-akasztottuk a hajót, és visszatértünk a bázisra, mert szombat buli. De előtte megint Dairy Queen (továbbiakban DQ), mert egy helyi katonát temettek éppen, aki Irakban bomba által sebesült meg. Elég durva volt. Az egész város a főtca két oldalán felsorakozva, és nem túlzok több ezer(!!!) amerikai zászló a várostól, a templomig és onnan a városon kivüli temetőig végig az út mellett két oldalt. Nagyon kemény látvány volt. Ilyen nem csak a tévében van, és Preston is mondta hogy még ő sem látott, akkor már rólam nem is beszélve. Na most ott mindenki nézett rám mint borjú az újkapura, mármint Preston haverjai, akik még gimibe járnak. Na most kis sugdolózás, aztán odajön a srác. Figyi már, ne haragudj, tudom Preston barátja vagy, nem vennél nekünk sört az esti bulira? Mondom hogyafenébene. Így egybe. Csak egy buliba megyunk nem? Aztán lezajlott az adásvétel, ők adták a pénzt én meg a sört. Végül is egy hétre én lettem a kisváros dealere meg híressége. Este jó kis hepaj, és sikerült összehozni, hogy én maradtam fel legtovább(bezzeg otthon), és igy ágy nélkül maradva jó ötletnek tünt a kocsiban aludni. Hát megmondom öcsém nem. Olyan picsa fagyasztó hideg volt hogy beszarás. Nekem meg annyi eszem nem volt fél 5kor hogy be is inditsam a kocsit, ahoz már túl sok neuront pusztitottunk el akkorra. Mire végre magamra vettem az összes a kocsiban talált pulcsit, addigra sikerült a vadludaknak is megérkezniük és derékbe is törték jól kezdőőalvási karrieremet. Extraként ráadásul sikerült ki is zárnom magamat tehetségesen. A hátsó ajtón sikerült betörnöm, és a fotelból végignéznem hogyan teszi tönkre egy kölyök labrador, két ember éjszakáját. Nem úgy éjszakáját na hanem alvását. Hajhúzás, harabdálás, takaró rángatás, fülnyalogatás, párna szaggatás,stb. Egy full extrás wellness program nem tartalmaz ennyi  programot mint amit a kis kutyus véghezvitt. Elsőosztályú műsor volt, tapsvihar, meghajlás, autogramok. Lassacskán felébredtek az emberek igy nekem is jutott hely olyan 8-9 felé és egy kemény 3 órás alvással letudtam a napot és dél körüli keléssel indultunk be a városba. Otthon egy kis ejtőzés, füdrés, aztán meg templomba mentünk, család idősebbik tagjainak bemutatkozás, nevetgélés, tudjátok szokásos. Aztán meg vacsorára valami tanári csillagos hatos, ő steak meg ő bélszin. Ez az élet itt errefelé ennyi. Mondjuk kiderült reggel sikeresen lemaradtunk, a vadászatról, ugyanis a család azon fele aki nem volt bulizni, tehát mindenki 16 alatt és 25 felett, elment fácánokat, meg fürjet lőni. Ezzel véget is ért a vasárnapunk és az elsőhétvége is. Lefekvés előt még egy kis beer pong a cabinban, meg belekezdtünk a lefekvés előtt Disney mesékbe, több kevesebb sikerrel. A kevesebb sikert arra értem, hogy mint minden jó diák-legénynek természetesen nekünk is sikerült elaludni minden nap. Így az oroszlánkirály 3 napig tartott, mert minden egyes alkalommal sikerült ugyan, tovább jutnunk, de csak szombatra sikerült befejezni. Mondjuk hamarabb befejeztuk 4 másik rajzfilmet, mint Simba történetét. Már el is felejtettem mennyire is jó film volt. Házi feladat: mindenkinek megnézni az Ororszlán királyt. Tavaszi szünetben még időis lesz rá. Tessék milyen rendes vagyok még segítek is. programokkal a tavaszi szünetre.

Másnap semmi érdekes nem történt, egész jó idő volt, ezért elmentünk horgászni. megint. Preston elvitt kicsit távolabbra a várostól és megmutatta mi is van a környéken. Kiderült hogy az egész város végülis egy bányászváros, mert a környéken mindenhol szénbányák vannak, és főleg ilyen bányász tavakban horgásztunk. Aznap a boton kívül mást nem fogtunk, úgyhogy kicsit korábban már visszaindultunk, és megmutatta a bányákat is nekem hogyan is néznek ki. Mindenhol azok a Discoveryn látott dömperek és szén, szén, szén és szén. Na most így kishazánkban biztos nem lehetne ilyen össze-visszaságban, biztosan rendet tennének. Gondolok itt arra hogy jönnének a kis barátaink és szépen rendben feltennék egy utánfutóra. Mondta hogy nagyon kell figyelni, mert a kamionok mint a szélvész rohangalnak, a vonatokhoz, és gondolom ő is fordulókra vannak fizetve. A város főtere amúgy nagyon hangulatos, ilyen tipikus amerikai kisváros, filmekben láttatok már ilyet. Amúgy kicsit a családról is. Valamilyen szinten ez is a tipikus amerikai család-modell. Apuka ugye családi ágon fogorvos, anyuka pedig nővér a gimiben. Prestonnak van egy most végző öccse, meg egy 8os huga. Tudom, hogy már másnapra igértem a következő bejegyzést, de iskolai dolgok eléggé minimálisra csökkentették a szabadidőmet. Mára ennyit gondoltam, próbálom minnél hamarabb megszülni majd a következő postot.

Sz

Hellószia mindenkinek! Na, szóval, ebben a bejegyzésben a tavaszi szünetemről lenne szó. Hangulatfokozónak annyit megemlítenék, hogy életem eddigi legjobb 10 napját töltöttem el. Nem csak Amerikára értem ezt, hanem a teljes 24 évre. Tessék, akkor vágjunk is bele.

Történet ott kezdődik, hogy legelső opció és terv az volt, hogy a tavaszi szünetet Denver,CO-ban töltöm. Aztán itteni barátom mondta, hogy ne már gyerünk St. Louisba, mert Jacobnak is akkor lesz majd a 21. születésnapja. Vagyis akkor kezdi meg majd az igazi életét végül is. Mert ugye itt kint 15-16 évesen már vezethetsz autót, 18 évesen már elmehetsz Irakba meghalni a hazádért, de a kora hivatalosan csak 21 évesen ihatod magad. Hivatalosan. Sehol sem fognak ugye neked piát kiadni ugyan, de ha megkéred a 21 éven felüli havert, hogy vegyen már ugyan neked, vagy házibulikban megtalálhatod azt amit kerestél. Na most az szünet hetében kedden este közölte ez a jó barátom, hogy bocs mégsem, mert rokonok jönnek és nem tudsz hol aludni. Kicsit sántít nekem a sztori, de nem az én lelkiismeretem, és végül is csak jót tett ezzel nekem. Mondom húha-húha mi legyen. Internet, repülőjegyek. Hát igen nem véletlenül javasolja mindenki, köztük én is, hogy foglald le a repülőjegyet hónap-hónapokkal előre. Na most egy fapados 90 dolláros Nashville-Denver jegy is oda-vissza útra 600 dollár volt. Mondom egy milliomos nem vagyok, kettő miért is vegyek jegy közel 100 dolláros jegyet közel hatszor annyiért. Megnézem mennyi Budapest. 900 dollár. Mondom anyád, ennyiért hónapokkal előre nem lehetett jegyet foglalni most meg 5 nappal indulás előtt simán kilenc vastag zöld hasúért hazarepítettek volna. Letettem erről a tervemről és beletörődtem, hogy itt maradok a suliban. A baj csak ott van, hogy kötelező kiköltözni a szobádból, tehát mindenki hazamegy, és az ázsiaikon és a baseball/softball játékosokon kívül egy árva lélek nem marad a campuson. Már az őszi szünetet is alig viseltem el amikor nem is kellett kiköltözni, és maradtak is emberek, nem tudom mi lett volna, ha Preston nem ajánlja fel, hogy gyere nyugodtan hozzánk.

Azért biztos, ami biztos másnap küldtem egy üzenetet neki hogy biztosan meggondoltad hogy velem együtt tölteni 10 napot, biztosan jól meggondolta-e. Azt mondta persze, készüljek, pénteken melóm után indulunk. Na most pénteken annyira nem voltak már emberek a campuson, hogy már délben hazaküldtek, mert bőven voltak elegen. Igaz így vesztettem 7.75 $-t, de egy órával hamarabb kezdődött a szünet. Egy órával szabadulhattam el végre megint az egyetemről, mert utoljára otthon voltam sehol már hol nem voltam az elmúlt 2 hónap során. Tennessee nem számit, mert oda csak piáért járunk, mert ugye ebben a megyében nem lehet alkoholt árulni. Bepakoltam gyakorlatilag az összes cuccomat a nagy bőröndbe és elindultam az ismeretlenbe. Mert semmit sem tudtam hová is megyek, ugye számítógép hiányában nem volt google. így mindent betettem, mert nem tudtam mire is készüljek. Jól tettem.

Útközben kiderült egy 5500as kisvárosba, fogok menni, és a poén hogy abból kb. 2000 fő rab, mert ott van egy ilyen enyhe börtön, nem a 3x-os életfogytiglanisok. Útközben felakasztottuk a vasmacskát is, mert Preston mutatott egy rövidebb utat St. Louisba, úgymond a kertek alatt, amivel szobatársa spórolt, volna még plusz fél órát a nyert 20 percen és kb. 50 mérfölden felül, ha növesztett volna golyókat, és tudta volna merre is van a gázpedál. Nagyon nagy szája van a gyereknek meg mekkora király is, de a 5 mérfölddel mentünk a megengedett sebesség felett már le-lemaradozott meg siránkozott a telefonba, hogy nme akarja hogy csekket kapjon. Ekkor mindig mondtuk neki, hogy most oda akar érni időben vagy sem, meg ehhez mindenképpen kellenek a golyók, bár tudjuk, hogy neki nincsenek. Ekkor valahogy mindig kicsit nehezebb lett a tégla a pedálon, és valahogy utolért minket. Később utánanéztem a 3-3.5órás utat kicsivel több, mint 2.5 óra alatt tettük, meg, visszafelé mint ezt 2 óra 15perc alatt letudtuk egy drive-thru kajálással. Preston tud vezetni, és nem utolsó sorban tudja merre is vannak a rendőrök, még az álca kocsikat is ismeri rendszámra. Otthon is van egy nagyon jó barátom aki hasonló cipőben jár és nekem is volt már 20 perces főváros-kisváros távom.

Megérkeztünk, és rögtön fish fry volt az első dolog, ahol apuka, tesóka, meg barátka volt jelen. Ugye itt viszonylag hagyomány, hogy keresztény szokás szerint, nem tudom pontosan hogy miért is, de halat eszünk. Apuka jó fogorvoshoz méltóan azzal a kérdéssel nyitott, a kb. egy hónapja nem látott fiának, hogy minden nap mossa-e fogát. Elég érdekes volt ahol, voltunk, körülbelül 3-400 ember mindenki bent halat enni. Ebben a városban amerikai többségével ellentétben, vagy legalábbis Kentucky azon részével ahol én tanulok, a római katolikusok vannak többségben. A család is az ahol én voltam így mindkét vasárnap voltam templomban is. Mondjuk itt kicsit mást jelent a vallásosság, mint otthon, de ha majd a többség is úgy akarja meg én is össze tudom szedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban, akkor erről is lesz egy bejegyzés. Na, vacsora pipa, család 50%-ának bemutatkozva, elindultunk az eddig csak "cabin"-nak nevezett dologba. Mondom nem bent fogunk lakni a városban, válasz az volt hogy még az kéne. Mondom, mindegy ez van, megint előítéleteket alkottam.

A "cabin"(most kiderül miért is írtam idézőjelbe). A szintén fogorvos nagyapa által a 60-as években épített faház. A főúttól egy murvás bevezető úton, egy tavacskát megkerülve található a kétemeletes, erdőben megbúvó piros házikó. Fenomenális. Teljesen felszerelve, vízzel fűtéssel, hűtéssel, tv-vel és olyan 10 ággyal. Földszinten nappali, amerikai-konyha, fürdő, háló. Emeleten pedig egy egybefüggő szoba, 8 ággyal, történetekkel, és történelemmel. Első este nem történt végül is semmi érdekes, elautózgattunk egy órát egy másik városba ahol egy kis egyetem volt meg Preston legjobb barátja volt egy kis buli. Amikor beléptem az első dolog amit megláttam egy striptease-rud volt. Mondom, jó lesz ez a buli. Nem volt rossz, kis egyetem-kis buli, de a hangulat jó volt meg megismertem pár emberrel. Másnap, azaz szombaton, elkezdődött az amiért tényleg bekerült ez a tavaszi szünet a Top 3-ba.

De ezt csak majd holnap olvashatjátok. Holnap jön a következő rész ahol a tavaszi szünet eseményeit taglalom majd bővebben. Addig is hellószia mindenkinek és a holnapi viszontlátásra (olvasásra)

Sz

Helloszia mindenkinek. Na ismét irok mert megint összejött egy irásra való és már jó ideje volt az is hogy valamit alkottam és tudom hogy mindeki már ki an éhezve. Hol is kezdjem.

Három héttel ezelőttre kell visszamenni. Két betű. Ko na de most komlyan. Csütortökön két vizsgám is volt. Egy nap két vizsga. Állitolag nem voltam se ideges, se feszült. Ááá. Délután egy laza Haladó Mikroökonómiai elméletek utána meg este 6-9ig levezetésnek egy Managerial Economics. De a legjobb ezek közül az esti volt. Ugye USA Közép-Kelet. A whiskey-n, meg a steaken kivül miről vagyunk még hiresek. Na? Segitek. Dorothy? Na? Na? Tornadó naugye. Na már olyan november eleje kornyeken volt egy tornádónk, és hogy hogy nem akkor is vizsga volt. Csak akkor megúsztam még a vizsga előtt. Reggel keltem úgy olyan 7 óra felé hogy tanulok még a vizsgára. 8-9 felé kinézek az ablakon még mindig sötétség. Aztán bumm ilyen légvédelim szirénák meg rohangáló emberek. Mondom amíg nem szólal meg itt a szobában a mi riasztónk engem nem nagyon izgat a dolog, de aztan még a halottak is felébredtek úgy megindult a sziréna. Egy ilyen riadó amúgy úgy néz ki, hogyha megszólal a riasztó, akkor mindenki eléggé sietősen elindul lefelé és a mi kolinkban a földszinti folyosón - itt kint első emeleten - mindenki leül szépen és várjuk hogy vége legyen a riadónak. 15 percenként van frissites, ha gyanús zivatar cellát látnak felettünk, és így majdnem sikerült lekésnem a vizsgát vagyis inkább úgy fogalmazok hogy bárcsak lekéstem volna. Mindenki amúgy valamiyen szinten hülyének nézett, mert teljesen felpörögtem, hogy mekkora királyság már, tornádó, riadó, repülő tehenek. Közölték hogy ebben az évben ez már vagy az 5. és maradjak csendben mert 8 óra és még aludnának. Nem baj az elsőre mindenki emlékszik.

Na de vissza 2011-be. Király volt elkezdeni a vizsgát, írni 15 percet, aztán meg lent dekkolni 200 másik emberrel a folyosón 0 levegővel. Aztán visszamenni megint írni körülbelül 5 percet megint hallgatni hogy elindultak a szirének és megint lemenni. Igy végülis sikerült abszolválni az olyan 90-100 perces vizsgát 3 óra alatt, és volt aki még 11-kor is irta. Fasza volt mondhatom. Most mindenkiben felmerülhet a jogos kérdés:"há de akkó megbeszélhettétek". Megmondom nektek a nagy büdös francokat. Dr. McCoy az első órán közölte hogy van az egyetemnek saját úgynevezett Academic Dishonesty szabályzata ami abból áll: Hogy ha egyszer csalsz(puskázol, bármi) elveszik a dolgozatot, és 0 pont. Ez még oké ez kb otthon is igy megy, vagy igy kellene mennie. Na de a poén most jön. Ezt regisztrálják, és ha bármikor bárki mégegyszer csaláson kap, köszönik szépen az eddigi munkát mehetsz dohányt szedni, vagy a walmartba pénztárosnak. Monjuk itt diploma nélkül még talán annak se tudsz elmenni. A másik ami itt más mint otthon, nem elkészem hogy emlitettem-e már vagy sem, az hogy ahoz hogy a diplomámat kézhezkapjam, ahoz B átlagot kell teljesiteni. Elsőre könnyűnek hangozhat, mert csak azt haljátok hogy mennyire könnyű az amerikai oktatási rendszer, stb. Hát megmondom egy lófaszt. Igen az ilyen tinlgi-tangli Community College-ek, meg a gimi az sétagalopp, még talán a freshman év is, de utána dara van. Az master képzésről már ne is beszéljünk. Nagyon nagy odafigyelést igényel a téma, és nem a legkönyebb szakra jöttem. Valamilyen szinten saját magamat szivattam meg, hogy ezt válaszottam, de most már végig tudom csinálni tudom. Csak sokat kell addig még gürcölni, meg tanulni, és sok víz lefolyik még addig az Ohio-n.

Egyenlőre nem akarom elhúzni a dolgot rengeteg minden van amiről még irnék, és már kész van fejben a következő poszt, ami a tavaszi szünetről fog szólni. Annyit mondhatok előjáróban hogy életem egyik legjobb hetét töltöttem el Southern Illinois-ban. Köszöntem.

Sz

Helloszia mindenkinek. Lassan már csak a történelem könyvek jegyzik hogy mikor is írtam meg a legutóbbi postomat. Ezzel a tendenciával szembeforulva gondoltam ki is postolom gyorsan kicsit bővebb mint harom hetem történéseit. Azért is csak most írok mert úgy gondolom most jött össze megint egy postra valo, és annyi minden azért még nem történt manapság, még a szemeszter is csak mostanra kezd beindulni.

Elősször is a kiutam kicsit zűrösre sikeredett. Ugyanis már a becsekkolásnál kiderült hogy túlsúlyos a csomag így mínusz 15ezerrel vágtam neki az útnak. Bravó, mondom fasza. De sebaj elindultunk, csak valamilyen okból kifolyólag késve érkeztünk meg Münchenbe. A nemzetközi útlevélvizsgálásnál, pedig egy jó fél órás sor volt, így mire a terminál legtávolabbi végéhez értem a gépemhez, már mindenki a fedélzeten volt csak a többi átszálló utasra vártak. Gyors telefon haza és a gépen még egy jó fél óra várakozás. Ezért kellett sietnem, de ahogy egy jó ismerősömet idézzem: "Váróterem van, de váró vonat nincs". Valami belső-ázsiai türkménekre vagy üzbégekre vártunk érdekesek voltak. Az egyiknek meg akkora kézipoggyásza volt, mint az én bőröndöm. Le is pakoltatták vele gyorsan, előttem pedig két család ült babákkal, király volt az út felén sírást hallgatni mondhatom. A repülés jó volt de a Newarki reptérrel nem vagyok sehogy sem kibékülve. Valami katasztrófa és most sem sikerült jobban megszerettetni magukat. Nashvilleben Touchette-re(ejtsd:Tusé) még várnom kellett egy olyan jó fél-háromnegyed órát, de sikerlült megérkeznie. Ja még hozzátenném hogy nem működtek a telefonfülkék, és megkérdeztem az információnál akkor hogyan tudok most telefonálni, és felajánlotta az "információsnéni", hogy használjam az ő saját privát telefonját. Na most ez otthon mikor valósulna meg. Őszintén? Megmondom nektek soha a büdös életbe. Oldjad meg ahogy akarod, nem a mi problémánk. Aha csak legközelebb meggondolom hogy itt segítettek akkor majd jövök ide legközelebb is meg fognak akkor is nem? Meg annyi hogy az ut Murraybe is izgalmas volt mert már Tochette-nek közel 5 óra vezetés volt a háta mögött. De még 2 várt rá, nekem pedig több mint 20 óra utazás ugye. Még jó hogy nem aludtunk el menet közben. Szar lett volna a reggeli újságban főcikknek lenni.

Na megérkeztem, beköltöztem, egy olyan 2-3 nap alatt át is álltam, csak mindig 6kor keltem, egy hét alatt pedig már sikerült is átállni rendesen. Ettől a szemesztertol már heti 3 napot dolgozok úgyhogy eléggé elfoglalt is lettem a suli mellett, de a pozitiv oldala hogy így három nap nem kell kajára költenem, ami elég nagy spórolás. Van egy-ket uj arc is, de az egyik gyerek valami hatalmasan szerencsetlen. Kinai a srac de nem tudom, nem hogy allast, egyetemi kepzest hogy kapott mert eskuszom nektek a macskam jobban tud angolul mint a srac. Mert ugye csak az dolgozhat aki itt tanul, mint rendes nappali hallgato, ESL kepzesesek nem. A srac meg egy pizzat se tud rendesen felvagni pedig mar 3 hete itt dolgozik. Amugy en mar kikerultem a hot line-ra igy mar sokkal izgalmasabbak a napok mert arcokat is latok.

Sulirol annyit hogy kaptam egy kurva jo professzor, nem csak hogy eszmeletlen stilusban tart orakat, de oran kivul is mindenben segit, probal megoldast talalni. Ket oramat is o tartja, es az egyik az csutortok este 6-9 van, na az gyilkos. 50en bezarva egy kis terembe, es mar mindenkinek a hetvegen jar az agya, valami halal vegigulni 3 orat. A harmadik tantargy az a halado microokonomiai elmeletek. Na ez valami fortelem. Nem csak a tanar miatt, de eslosorban foleg miatta. Egyszeruen nem tudja atadni az anyagot, es ez az a tantargy amit tuti nem tudsz konyvbol megtanulni, mert az meg meg erthetetlenebb. Csak azt hajtogatja hogy o mennyire szerette amikor tanulta, mennyire izgalmas volt neki. Hat nem tudom de en ezt valahogy nem tartom izgalmasnak, es ahogy lattam, meg hallottam a  tobbiek sem. Az nem eleg hogy szereted basszus, meg kellene nekunk tanitani. Allitolag jovo heten megy a szakfelelos a dekanhoz, mert mar minden szinten probaltunk segitseget kerni, mert halvany lila goze sincs senkinek mi folyik oran. Komolyan mondom nem vagyok egy Albert Einstein, de kozom nincsen ahoz mi folyik az alatt a 75 perc alatt amig oran vagyunk. Ha meg kerdest teszunk fel hogy valamit nem ertunk, akkor ugyan ugy elmagyarazza, ugyanazokkal a szavakkal amit elotte 2 percel elmondott. Mondom kosz ezzel elorebb vagyunk.

Kicsit a bulikrol is, mert a post cime is ebbol fakadt. Szoval megint vannak bulik, de mivel mar penteken is reggel hettol dolgozok, meg ugye csutortokon is 9ig vagyok suliba, leredukalodott 2 napra a hetvege. Azert masnaposan nem akarok dolgozni menni, meg 6 orat kell allnom ugyhogy inkabb skippelem a csutortoki iszogatasokat. Na szoval az elso ket hetvege valami gyalazatosan szarra sikerult buli tekintetben. Mennyiseggel nem volt gond, de a minoseggel annal tobb. Marmint a bulik szamara gondolok. Volt este hogy 4 helyre is beneztunk, de egyik szarabb volt mint a masik. Ez a hetvege legalabb mar az ertekelheto kategoriaba csuszott at. Mondjuk a super bowl vasarnapra olyan fejfajassal ebredtem amit maig nem ertek, mert ahoz boven nem iszok annyit. De mondjuk masnap lesett olyan 20 centi ho ugyhogy, lehet a frontal lehet magyarazni. Na szoval mert is rombolas(destruction). Na most nekem az itt eltoltott 6 honap alatt sikerult nem egy dolgot pici darabokra leamortizalnom. Mult felevben ugye egy sima atlag kanapet felfeli ivelo karrierjet sikerult derekba tornom. Azzal hogy raultem, na most ezt mintegy olyan 30 darab szoggel valamilyen szinten sikerult ujra valamilyen szineten mukodokepesse tenni, de azota mindenki suttogva ul ra nahogy megint beszakadjon. Pedig becs szo csak raultem semmi mas. A kovetkezo dolog amit sikerult kis kezeim, vagyis inkabb labam altal mukodokeptelenne tenni, az egy beer-pong asztal volt. Meg szerencse hogy ezt egy csavarral es 2 ora munkaval sikerult megjavitani, mert egy hivatalos aztalt mint ami Tochette-nek van majdnem hogy aranyarban mernek, es nem lenne jo most extra koltsegekbe verni magam ugyebar. Ugyanis probaltam visszasegiteni egy lepattano labdat a masik oldalra, es sikerult alulrol egy irgalmatlant belerugni az asztalba amitol az egyik tartozsaner, vagyiz annak a csavarja a szputnyikot megszegyenito roppajaval, tobbiek meg suru karomkodassokkal koszontek meg. A 2 ora szereles meg ugy jott ossze hogy ingaztunk a Lowe`s - helyi praktiker - es a szoba kozott mert sehogy sem akart a csavat beferni a lyukba. A csavarozas maga nem tett ki 5 percet, de a boltban hiaba vettek meretet a csavarrol es az anyarol is, mert azt is sikerult szamomra mai napig erthetetlen modon deformalnom, nem akarta az igazat. A kovetketo dolog ami lapat meretu kezem altal az orok vadasz mezokre tavozott, az szinten egy beer-pong asztal volt, de erre csak eleg volt raraknom egy sort es nekiamaszkodnom. De ezt totalisan megsemmisitettem mind a negy laba kitort es a buli kellos kozepen meg a zenen is tultombolva magat osszeomlott mint egy kartyavar. Mindenkit megnyugtatok hogy a sort elkaptam annak nem lett semmi baja. Az utolso dolog amire emlekszem hogy millio darabban talalhato meg egy elhagyatott Kentucky szemettelepen az egy ilyen holabda volt. Tudjatok amit megraztok es hazazik benne. Mar szerintem alapveto hiba volt 200 meteres korzetembe helyezni egy ilyen targyat, mert ezzel gyakorlatilag a 0ra csokkentek a tulelesi eselyei. De kedves barataim az xbox melletti kisasztalra tettek amin a kontrollereket tartjuk. Szerintem mindenki ki tudja talalni mi is tortent pontosan.

Körülbelül ennyi minden történt velem, vagyis inkább ennyi minden jutott eszembe, az első két-három hét történéseiről. Remélem hamarosan újra írok, mert ahoz le kell ülni ugye. Ja ékezetek azért nincsenek mert a monitorom megint meghalt és amikor tudok akkor a sajátomról írok, már mikor akarja az igazat, amikor meg nem akkor a könyvtári gépekről. Hamarosan újra. Helloszia mindeninek:)

Sz

Helloszia mindenkinek.Na megint kicsit el voltam havazva. Vagyis kicsit most hanyagolva volt a blog, de ismét itt vagyok hogy megosszam amerikai egyetemi tapasztalataimat veletek.

Volt ugye két hete ez a Homecoming. Nem rossz dolog, vegülis az öregdiákok visszajönnek és megnézik mi is történik itt az egyetem jól halad-e minden. Van a stadion körül felállítva egy hatalmas úgynevezett Tent City, ahol az összes diákszövetség, minden tanszék, a kollégiumok, a sportolók és a Racer Band is rendelkezik egy saját sátorral. Minden diákszövetséges “kisdiák” kirittyenti magat, vigyázban áll a volt diákok előtt, mert ők ugye akik őket valamilyen úton módon támogatják. Mindegy én nem értem ezt a social fraternity és sorority dolgokat, miért is kell fizetnem x 100 $ felévente hogy “testvére”-”barátja” lehessek többi embereknek. Megy ez nekem enélkül is nem kell engem félteni. A Tent City előtt van egy hatalmas felvonulás amikor a város fő utcáján végigvonul mindenki és mosolyog satöbbi. De homecoming másik lényege hogy itthon játszik a focicsapat és általában a többiek elmondása szerint direkt egy gyengébb ellenfeleket szoktak a csapatok ilyenkor “rendelni”, a biztos győzelem reményében. Sajnos mi nem láttuk hogy 3 all-time rekordot is megdönt a csapat, mert félidőben elhúztunk a picsába. Hülyék vagyunk na nincs mese. A meccs vége 72-59 lett és igen még mindig fociról beszélünk, a kosár szezon csak november közepén kezdődik. A QB 7TD és 570 yard, RB 30 attempt 212 yard 2TD, WR 213 yard és 5TD. Csókolom és az utolsó negyedben csak 4TD-t húztunk be. Link ha valakit érdekelne

http://sports.espn.go.com/ncf/boxscore?gameId=302820093

Bravó. Ezzel át is kötném a dolgot a flag footballra. Ez ilyen minimális testi kontaktussal járó dolog. Azért nem lenne szép dolog órákra járni törött lábbal az igaz, mert itt nincsen semmi féle védőfelszerelés és a szerelést is úgy hajtod végre hogy az ember oldalára van kötve egy madzag és azon van 3 szalag-zászló amiről ugye ez a sport is kapta a nevét, amit ha meghúzol akkor szerelted az illetőt. Na első meccsen csak a 2. félidőben játszottam, a második meccsen pedig már kezdtem. Elég jól megy ami azt illeti, statisztikával is jól állok, és csak egy zászlót kaptunk még miattam. Tegnap 0-ra hoztuk le kapott pont nélkül a meccset, amiben nekem is elég nagy részem volt.

Homecoming elég nagy dolog ugye itt amire az új barátaim egy teljes haditervet készítettek percre pontosan lebontva hogy mit is fogunk csinálni. Az egész tervet filccel ablakra írtak nagyon nagy volt. Reggel McDonalds McGriddle, ami gyakorlatilag egy komplett reggelinek felel meg, két pencake között van omlett, sajt, húspogácsa. Ennyi elég is volt délutánig, mondjuk elég jól is esett előző napi buli után. Egész jó kis bulik szoktak itt lenni, de hát kell is az embernek a tanulás meg minden után a zene meg a társaság. Jól esik hétvégente a barátokkal elugrani valahova, kikapcsolódni. Nagyok sok helyre lehet menni és garantált hogy az emberek nagyon nagy többségéről fogalmad sem lesz hogy kik. Csak annyi hogy majdnem mindig BYOB a buli, ami annyit jelent hogy hozd a saját piád. Amúgy itt nem nagyon van tömény fogyasztás, esetleg long-drinknek bekeverik, főleg sörözik mindenki, még a lányok is. Nem rosszak a sörök de a jó kis Borostyántól még messze állnak. Este egy olyan buliba mentünk ahol annyi volt a szabály hogy pohárból, vagy üvegből nem lehet inni, tehát kreativnak kellett lenni. Na én ezt úgy oldottam meg hogy vettem egy gömb aquariumot és bele egy műanyag cápát. Feltöltöttem belerakta mintegy 413 szívószálat és ennyi. Hatalmas sikerünk volt Buddal ugyanis a kiskrapekot, gondolok itt a műanyag cápára elneveztem Budnak, azóta is volt már buliban, a többiek kérésére. Jacobbal még mindig focizgatunk az NCAA-vel vesztesre állok és azóta csak romlott a statisztikám. Nagyon jóba vagyok vele, nagyon sok mindenben segít, meg elég jól kijövünk. Mennek a poénok ezerrel a társaságban, sokat nevetgélünk, félig meddig már abban a szobában élek mert mindig ott vagyok. Mondjuk jobb mint a szobámban ülni bámulni a falat vagy a monitort.

Suli kemény egyre csak nehezedik, és az ökonometriával még mindig nagyon nehezen boldogulok, nagyon rá kell feküdni mert ez sehogy sem lesz így jó. Amin meglepődtem hogy a Haladó makroökonómiával egész jól boldogulok nincsen vele akkor probléma, már ha problémának lehetne nevezni, a legutóbbi beadandónk A- lett. Csoportos beadandó volt és az én részemben nem is volt nagy hiba. Mindenkinek a részében voltak kisebb hibák ezért is lett A-, de mindent jól csináltunk. Tanárok közül az egyik nagyon jó fej, poénkodik minden rendben van, cska kicsit nehéz követni, de jól tanít ami a lényeg. Mindent tud a szakterületéről és totálisan naprakész. Pont kedden esett meg hogy a délutáni óra alatt megkérdezte mert valahonna előjött hogy ki hallotta mit is csinált Kína ma reggel. Mert erre a példára elég jó példa. Mondom mivan, itt napi szinten forgatja mindenki a Wall Street Journalt meg minden ilyen napilapokat, nagyok toppon van mindenki, de ennek így is kellene lennie mindenhol. Jövő héten megint vizsga lesz matekból gyakorolni kell az a lényeg és minden kis szar apróbetűs részt tudni, mert előző vizsgán is abból volt az egyik feladat.

Most hétvégére nincsen semmi betervezve élünk mint hal a vízben, jövő héten Halloween már ki is találtam minek öltözök be. Nem nagy az ötlet de majd meglátjuk mire is jutunk. Ami még eszembe jutott. Tegnap a kollégiumi fő utcán elkezdték cserélni a vízvezetéket, na most az otthoni állapotokkal összehasonlítva , ma úgy állunk hogy kicserélve, lefektetve és az összes betorkolló járda lebetonozva, kész minden. Na most ez otthon legalább minimum két hetet igénybevett volna azt biztosra veszem , mármint ami az árok kiásását illeti. Ami még most eszembe jutott az hogy az ősz itt Murrayben valami fenomenális. Imádom pont. A fák, a levelek, a színek, az időjárás, minden. Most is napközben mindig 20 fok fölött van a hőmérséklet, és esténként is egy sima pulóveros idővel megússzuk az egészet.

Na térjünk is rá a címben is szereplő eseményre. Na most ez itt olyannyira respektált dolog, hogy pénteken amikor elmentünk szétnézni valósággal kongott minden az ürességtől. Katasztrófális volt a péntek, de mi próbálkoztunk. Szombat, na a szombat az adogatta rendesen. Na van itt az úgynevezett Fesival of Champions ami a Marching Bandoknak ilyen nagyszabású versenye ezután volt még régebben az úgynevezett FOC Fest ami ennek az egésznek az afterpartyja. Csak ugye angolul nem hangzik valami nagyon jól. Ezert pár évvel ezelőtt az egészet átkeresztelték mármint csak az afterpartyt Krankfestnek. Na ez a dolog egy ilyen amerikai mintára szerveződő buli, gondolok itt mindenre. De ami a legnagyobb volt az az all-you-can-eat mintájára szerveződő all-you-can-drink volt. Befizetsz 10$-t és csókolom. Zene, fények, emberek minden ami kell a parasztnak ugye, csak itt mindenki egyemista volt, úgyhogy annyiban különbözött az egész hogy az értelmiségibb réteg csapta rottyra magát. Score. Jó volt szép volt részleteket ne itt várjatok. Másnap mindenki atom másnaposan meg fáradtan fetrengett jobbra-balra, halálra untam magam, nem bírják itt a tempót. Csak én lógtam ki teljes mértékben a sorból. Vasárnapi nap ezzel el is telt más nem történt vége a hétvégének és kezdődik a következő hét. Hamarosan úrja jelentkezem, bárkinek bármi nem tiszta vagy kihagytam valamit akkor nyugodtan lehet írni.

Hajrá!

Sz 

Helloszia mindenkinek. Ismét itt vagyok. Hát amit a múltkori postban említettem nem tévedtem nagyot. Mármint ami az egyetem elhagyatottságát illeti, de a tévedést inkább negatív értelemben kell még érteni, nem gondoltam volna hogy ennyire senki se marad itt. A Koliban jó ha 30an maradtunk, ezek nagy része is csak azért maradt mert sportoló és ugye hétvégén meccsek. Meccsek, ezzel telt el az őszi szünetem nagy része. Egy részüket élőben, egy meccset pedig előben online követtem. Gondolhatjátok akkor mennyire lehetett izgalmas a hetvége. KO szar volt maradjunk ennyiben. De a meccsek tetszettek mondjuk nem tudom kinek ne tetszene egy női röplabda meccs. Magas, sportoló lányok falatnyi nadrágokban. Hát nekem eléggé. Két meccs, mindkettő 5 szettes. Első meccsen hatalmasat küzdve a lányok egy sokkal jobb egyéni játékosokból álló csapat ellen álltak fel 2-0-ról és 15-13-ra elvesztettük a döntő játszmát de szerintem fejben eláfáradtunk kissé. De csapatként a Gamecocks felé nőttünk teljesen, de kijött a játékosok közötti. A szombati meccsen pedig a Tennessee Tech csapatát fogadtuk és ismét 5 játszmára kényszerültünk, de a csak magunkat "hibáztathattuk" ezért, behúztuk a meccset és ezen a meccsen már több szép egyéni megoldást is előhúztunk a tarsolyból. Amiket szerintem ha az egy nappal előbbi meccsen is sikerrel alkalmaztunk volna akkor nem egyel több nyereséggel álnánk most. Ebből is kitűnik milyen izgalmasan telt a hétvégém mert egy röplabda meccsekről írok "elemzéseket" amit rajtam kívül senki sem láthatott. Halál unalmas volt a hétvége így visszanézve. A vasárnapom már kicist jobban telt, mert kora délután már elkezdtek vissza szálingózni az emberek, és így már legalább nem egyedül ültem a lobbyban ölemben a laptoppal és néztem a tv-t, hanem végre verbális kapcsolatba is kerülhettem valakivel. Este még a College Head Dr. Bodevinnel egy jó órán keresztül beszélgettem az irodájában este pedig Jacobtől megint kikaptam NCAA Footballban Xboxon. Eldöntötük hogy az ablakon vezetjük az eredményeket, hát minuszban vagyok szó mi szó, de nem all rosszul a szénám. A softball rájátszás második fordulujában kietünk így nem végdhettük meg a címünket. Nagyon rossz játékkal estünk ki, nem értem, simán kellett volna hozni a meccset, de a sok egyéni hiba és egy-kéz magyar szinten is amatőr hiba nagyon megbosszulta magát. A hét elejétől már minden a hétvégi Homecomingról szólt, így ezt majd a következő postban részletezem. Addig is hajrá mindenkinek. További szép napot mindenkinek.

Sz

Helloszia mindenkinek. Nagyon régen jelentkeztem már de ennek megvannak az okai. Most kicsit más milyen post fog következni, de mivel közel egy hónapja nem jelentkeztem, ezért most a kronológiai sorrendtől eltekintenék és egy ilyen kis összefoglalós típusu post lenne.

Na azt se tudom már hol hagytam abba, de majd próbálkozom. Kezdjük a sporttal. Ami a sportot tekinti, abban nagyon tudnak ezek az amerikaik. Már ugye egy sima középiskolai meccsen is közel annyian vannak, mint otthon egy-két első osztalyú focimeccsen meccsen. De az első hazai meccse az egyetemi focicsapatnak(ameriaki foci csak ugye itt mindenki focinak hívja így én is így fogom) mindenen túltett. Kb. 3-4 ezer néző alsóhangon volt a a stadionban. Nem találtam pontos adatot így csak becsülni tudom meg a képek alapján, de nem tévedhetek nagyot +-10-20. Ezt betudhatjuk a statisztika hibahatárának. Statisztika majd erre később visszatérek. Akkor ott van még az egyetemi bajnokság, mármint az egyetemen belüli bajnokság. Mostmár elmondhatom az alapszakaszt egy vereséggel letudtuk és első kiemeltként jutottunk be a rájtszásba, azt az egy meccset meg akkor szereztük amikor én nem voltam. Lehet következtetéseket levonni :). Na most ebbe belegondolunk Gödöllőn egy kispályás foci meccset nem lehetne összehozni nem hogy egy kollégiumok közötti bajnokságot. Alapszakasszal, rájátszással, nézőkkel, bírókkal. De én itt nem tudom hol a hiba. Mármint odahaza. Bennünk vagy a rendszerben, az oktatási háttérben, a neveltetési struktúrában. Teljesen más világ ez. De én imádom. Most elősször írom le és most már elmondhatom hogy nem csak az a "Nagy Amerikai Álomba" csöppentem bele mint anno Buffaloban, a Rolls-Royceal és társaival. Egyszerű, átlag egyetemista vagyok többi egyszerű és teljesen színes társakkal és még így is adomány. Hatalmas és pont. A sporhoz még annyit hogy jövő héten lezajlik a rájátszás és utána már kezdődik a flag-football szezon. Parádés. Fiúknak lányoknak. 

Suliról hát jó is meg rosszat is. Megszívtam nem kicsit nagyon. Kicsit fogalmazhatnék vulgárisabban is de nem szeretnék hátha kiskorúak is olvassák a blogot :). Számomra egy teljesen újvizsgáztatási rendszerbe csöppentem bele, aminek sajnos meg is ittam a levét, de a a 3 nap 3 vizsga után a 3. vizsgára már teljesen máshogy készültem és szerencsémre ez a 3. vizsga már egész jól sikerült. De legalább most már tudom mire is kinvácsiak a profok és hogyan is néz ki egy ilyen vizsga. Nem azt mondom hogy nehezebb mint egy magyar egyetemi vizsga, de teljesen másmilyenek a kérdés alkotás és a logika. Már ez a harmadik kontinens ahol iskolába járok, de nekem ez teljesen új élményt jelentett mind negatív mind pozitív értelemben. Volt ami jobban sikerült és volt ami nem.

Bulikat tekintve a hartmatgyenge kezdést követően belendültünk, mint Pistike a hintán. Túlvagyunk nem egy bulin, rossztól még nem tudok beszámolni. Egy új társaságba is bekerültem akikel nagyon jól kijövök. Teljesen más karakterek mint az eddigi. Bulik kicsit másképpen zajlanak mint amit a tv-ben megszokott egy átlag magyar tizen-huszonéves, de azért nem állunk messze tőle. Az egyetlen egy buktató hogy ez egy úgynevezett moist county igy ahogy itt hívják ha akár egy üveges sört is akarsz magadnak venni, akkor délre kell menni. Így is szokták egymástól kérdezni hogy " Voltál délen? Vagy mész délre?" Múlthéten én is bevásároltam, de mivel egy részét úgymond vissza osztottam mert mindenkitől én kaptam eddig igy el is fogyott. De a Jackie papa itt valamiért drágább mint otthon, de azt mondták azért mert kihasználják Észak-Tennesseeben hogy a szomszédos állam megyéiben bizonyos mértékben nem legális az alkohol ezért kicsit (nagyon) nagyobb haszonkulccsal dolgoznak. De úgy látszik jól csinálják mert úgyanúgy vásárol mindenki. A folyékonyról áttérve a szilárd, kézzel is fogható kenyérre, elmondhatom hogy ami a súlyomat illeti nekem az hogy minél távolabb vagyok a magyar konyhától, annál jobb hatással van rá. Elmondhatom hogy újra kétszámjegyű testsúllyal büszkélkedhetem. Azonban ez több változónak is betudható. De ebbe most ne menjünk bele, de sok munka mindig valami pluszal is jár. 

Megjött az amerikai Social Security számom is így most már ennek is birtokában vagyok. Ugye engem kiválasztottak másik 4 nemzetközi diáktársammal együtt, és abban a megtiszteltetésben volt részünk hogy az Amerikai Bevándorlási Hivatal és még pár szervezet személyesen ellenőrizett le minket. Bravó, bent vagyok innentől a rendszerben, de ez is volt a célom bizonyos mértékben. Úgyhogy ezzel már végre a amerikai jogosítványra is beadhatom a papírokat. Majd megint mehetek KRESZ vizsgára de remélem ezzel nem lesz gond. Vagyis tudom, mert beleolvastam a Kentucky állami KRESZ könyvbe. No para.

Miről is kéne még írnom. Ja igen a laptopot ingyen és bérmentve oda-vissza leFedExelve sikerült nagy nehezen megjavíttatnom. 3 nap alatt minden megvolt ráadásul még olyanokat is kicseréltek amiket nem is rendeltem. Bravó csak legközelebb pls ne keljen már ennyit tökölni egy rohadt kiszállítási címmel. A másik meg amit még talán megemlítek mielőtt befejezem a mondanivalómat. A másik pedig hogy így most jön az őszi szünet it úgyhogy most nem nagyon tudok majd érdekességeket írkálni mindenki elhúzott haza. Olyan az egyetem, mint egy elhagyatott bányászváros a Sziklás-hegységben.  Nem nagyon lehet ez táptalaja egy érdekes postnak. Megpróbálom megigérni hogy legalább hetente egyszer innentől jelentkezem, mert annyi minden történik itt már egy hét alatt hogy sok mindent elfelejtek. Na kezét csókolom mindenkinek. További szép napot :)

Sz

Good Morning Everybody!

Mire ezt olvassátok addigra otthon már reggel lesz, úgyhogy megkockáztatom ezt a köszönést, és jó étvágyat a rántottához,szendvicshez, kávéhoz ki hogy kezdi a reggelt. Naszóval hol is hagytam abba? Megvan múlthét szombat. Előre szólok most vissza olvasva az egészet, hogy hosszú lesz. Hát egy dögunalmas hétvégén voltunk túl. Próbáltuk kiheverni a szombati nap a bulit, vasárnap este pedig Toby szokásos Sunday=Chinese túráján voltunk. Legalább jól laktam mert kicsit pénzszűkében voltam és ez a szokásos annyit-eszek-amennyi-belém-fér-megegykis-desszert kajálás. Nehogy már ne kajáljam le a 8 $-t nem igaz. Azért nem de velem soha senki sem fog kijönni jól az ilyen előre fizetős kajálásokból, de ezt már kedves kollégiumi barátaimmal is bizonyítottuk otthon, amikor felszabadultunk a Trófea nevű helyre. Azóta kint van a fotónk hogy se kedvezmény, se félár legfeljebb felár jár nekünk. Elég hulladék idő volt vasárnap de annyira unatkoztam, hogy a csepergélő eső ellenére is végignéztem egy fél félidőnyi női foci meccset. Minden esetre megye I-be szerintem aláznának, de a női boxot is szerintem a többség nem a pofonok miatt nézi. Mondjuk én pont semmiért sem.

Hétfő újhét. Én ennek inkább örülök, mint sem, mert legalább újra lesz élet az egyetemen nem egy kihalt bányász város feelinget kell átélni. Ezzel tovább folytatódott a könyvtárba való beköltözésem is, mert a laptopot még mindig nem sikerült elküldeni javíttatni. Odáig eljutottam hogy a nemzetköziseknél sikerült ingyen felhívnom az amúgy ingyenes Apple számot, mert valamilyen okból kifolyólag az én telefonomhoz tartozó feltöltő kártyás előfizetésnél ez is percenként 10 cent. Na felhívtam őket de nem tudtam semmit csinálni mert Steve bácsi éppen update-elte a repair rendszert és nem tudták bevinni az adataimat, de ez másnap ki is derült miért. Új Apple cuccok.Brávó engem ez most annyira nem érint inkább javítanák már meg a gépemet. Na mondták hogy 4 óra múlva hívjam vissza őket. Mondom mi van? Mit csinálok én addig. Biztos ami biztos elmentem azért a UPS-hez megkérdeztem mennyi lenne ha én fizetném az elküldést. 20 $ alatt nem úszom meg válasz jött, én meg egy majd ők fizetnek(Apple), mert nem én rontottam el ti nem tudtátok megcsinálni rendesen. 4 óra múlva természetesen divatbuzi Aryo barátunk felszivodott mint a kint hagyott tízezres. Csodás mondom mert akkor ez azt jelenti én nekem kell felhívni Almásékat. 40 perc alatt sikerült is kideríteni hogy mi a baj, hol a baj, és hogy igen van garancia, és nem én fizetem a posta költséget. Abban maradtunk hogy küldenek egy dobozt abban lesz egy megcimezett doboz és én majd abba ügyesen beleteszem a gépet és voila mire újra megkapom már működik majd a monitor. Hurrááá! Túl korán örültem. FedEx mondom nem lehet baj, Tom Hanks is kézbesítette a levelet mintegy 20 év késéssel, de odaért nem? Többiek mondták nem járok jól. Majd kiderül nem is jártam. Ezzel totálisan el is ment a napom de még annyi történt hogy elmentem személyesen a sport karhoz ami a stadion alagsorában van, hogy hátha tudok valakivel beszélni baseball ügyben. Tudtam. Beszéltem a Head Coach-al és mondta hogy megkapta az üzenetet meg az e-mailem is, szerdán lesz megbeszélés reggel (hajnal) fél 8kor és menjek el mindenképpen, mert az NCAA felelős beszélni akar velem, mert kicsit más a szituáció velem mivel egy nemzetközi diák vagyok, kettő már graduate student. Mondom jól van ott leszek. Este futás, vacsi gyümölcs, alvás.

A kedd reggelem most jobban indult mint az előző mert most időben sikerült elkészíteni a kávémat, plusz vettem magamnak külső hatásra egy fánkot is, megbánni nem bántam meg, csak valami nagyon amatőr,kezdő, balfasz csinálhatta a kávét mert annyi tejhab nem volt rajta hogy semmi. Nincsenek nagy elvárásaim még mindig, de ha kávét veszek kávézóban, akkor szerintem ott a minimum hogy a tejeskávén van tejhab, én se tudom megcsinálni, azért veszek ott. Suli után könyvtár ismét próbálom kiszenvedni az Advanced Macro házit, nem sikerült, de a csaj akivel egy csoport munkára osztottak be segített, rendes volt nagyon. Ebédelni a kedvenc hamburgeresemhez a Campus Grillbe mentem, komolyan ha valaki erre jár 500 mérföldes környéken jár ide és a Mary's Kitchenbe mindenképpen menjen el enni. Über. A délutáni órára a nigériai csoport társam afrikai népviseletbe jött. Érdekes volt és megfordult a fejemben mekkorát néznének ha ilyen bőgatya-bőing combo-ba megjelennék. Érdekes lenne az biztos, amilyen kisváros ez a Murray még az újságok is megírnák, mint tették egy ismerősömmel, aki végigmotorozott a 66-os úton, és megállt ebédelni egy kisvárosban. Bár itt csak annyi volt az érdekesség hogy külföldi volt az illető. Este egy kicsit bevásároltam, és elmentem még zárás előtt futni. Futás után összefutottam Ronnie Coleman kistestvérével, aki Tobyval közös ismerősünk és ő mutatott be egy kidobó méretű srácnak, akiről mint kiderült a tavalyi baseball dobó játékosát tisztelhetjük. Egy jó fél órát beszélgettük a semmiről, vagyis próbáltam elmagyarázni hogy mi is az a kézilabda. Mert nekik van valami idióta sportjuk ami kézilabdának hívnak, és a mit kézilabdánk pedig Team Handball néven fut. Minden esetre az amerikai ligában nyugdíjas skandinávokon és szerb szabadharcos menekülteken kívül nem sok amerikai játszik. Én se fogok mivel ha jól tájékozódtam akkor a legközelebb csapat a 6 órára lévő Chicagoban van. Marad a baseball, ami remélem össze is jön.

Szerda reggelem így a baseballal indult. Sima megbeszélés volt hogy mi kell a próba játékhoz. Elmondták mik lesznek: 60 Yard, dobások és ütések. Plusz itt kötelező a próba játékhoz sport orvosi felmérés. Mondom fasza, mert az se 4000 Ft mint otthon az tuti. Plusz végig tárgyaltuk az NCAA-s emberkével, hogy kivagyok, mi vagyok és milyen feltételekkel játszhatok, mert ők Division I-es csapa és itt minden szigorúbb. Nem untatlak ilyenekkel titeket, de az edző elég szimpatikus de majd minden kiderül 22-én. Tessék beírni a naptárba, hogy szorítás van nekem 1000-el. Az orvosi papírral, még egy kis alvást követően elmentem Mistyhez a nemzetközisekhez, hogy segítsen már. Körülbelül 10 telefont követően kiderült hogy mindenképpen orvoshoz kell mennem, mert más nem csinál sport-fizikai felmérést, vagyis nem csinálhat, de az egyetemi egészségügyesek annyiban segítettek, hogy melyik orvost keressem meg. Este a halál tantárgy az Econometrics. Ha nem lett volna a Taivani csaj a házihoz hozzá se tudtam volna szagolni, de eddig nekem a Taivaniakkal kapcsolatban csak szerencsém volt, Kínában is ott volt Euhwa. Na ezen az esti órán elég furcsa tagok vannak. Van egy srác, az a tipikus amerikai redneck csávó, még a hangsúly is minden. Erre az órára még jár 5 ilyen negyven éves bajszos pofa is. A tanár nagyon profi meg rendes minden tekintetben. Kinyomtatta lépésről-lépésre, hogyan kell az egyik statisztikai elemző programot felrakni a gépekre. Közlöm hogy közel 30 oldal képekkel, nem egyszerű dolog. Este elmentünk Tobyval mexikói kaját enni, nem volt rossz de a Los Portales nekem jobban bejött, mondjuk annyi kaját kaptam 10 $ért hogy még másnap ebédem is megoldottam belőle. Ezután lent az R.D.-vel(Residental DirectorÖ és egy pár R.A.-kkal(Residental Advisor) éjfélig elbeszélgettük az időt, közbe meg be volt iktatva egy kötelező próba tűzriadó. A kiküldött tűzoltósági ember, akinek ennek az ellenőrzése volt az esti feladata, mosolyogva közölte hogy túléltük volna ha tűz lett volna. Mindenesetre én hagytam el először az épületet, azt ígérte az R.D. hogy aki először elhagyja az épületet ajándékot kap. Nem kaptam.

Csütörtökön majdnem sikerült elaludnom, nem mennek nekem még ezek a korai kelések. A szokásos kedd-csütörtöki programomat végigjátszottam. Suli-könyvtár-ebéd-suli-könyvtár csak most nem mentem el ebédelni, mert 4kor a makró óra után a Közgazdasági és Pénzügyi Diákszövetség tartotta az idei első ülését, és ingyen pizzával csábították a hallgatókat. A pizza király volt, az összes professzor eljött mindenki bemutatkozott a tanárok részéről, és vázolták az idei programot. Olyan jó 40-50 diák lehetett plusz a 10 professzor. Este edzettem aztán alvás ez ilyen unalmasabb nap volt. Pénteken eldöntöttem hogy lemérem a 60 yardos időmet mert otthonról segítséget kérek edzésterv formájában, azért csak menjen már jól ez a próba játék, nagyon szeretnék bekerülni a csapatba. Még mindig nem sikerült se baseball kesztyűt se ütőt szereznem pedig a városban van szabadon használható ütőketrec és dobógép is. Minden esetre Mark is megígérte hogy segít edzeni ha sikerül ütőt szereznem mert ő régen baseballozott és ütő és catcher edző is. Mondta megnézi van-e otthon ütője, és ha van akkro hétvégén kimehetünk edzegetni. Mert hosszú hétvége volt mert most hétfőn volt itt a nálunk Május elsejei munka ünnepe, ami engem egyáltalán nem érintett mert hétfőn se órám nincsen, plusz minden ugyanúgy nyitva van. A Wal-Mart meg csak karácsonykor zár be fél napra. Ismét felhívtam az Apple-t mert még mindig nem jött meg a doboz amit ígértek. 45 perc alatt sikerült kideríteni hogy a hiba nem az én készülékemben volt. Valami Senior Repair Supervisorral beszéltem és 652 bocsánat kérés között rendezte a problémát. Mondom nincsen baj, de azért küldhetsz egy iPhone-t hogy ne haragudjak.

A hétvégém szarul kezdődött mert Aryo meghívott a elég puha születésnapi bulijába, de mivel értelmes ajándékot nem lehet ebben az Isten háta mögötti városban venni, így inkább az otthon maradást választottam, minthogy taplónak tűnjek. Később kiderült Amerikában csak annak veszel ajándékot akit már régóta és jól ismersz, amúgy egy lappal le van tudva az egész. Na én ebben a tekintetben valahogy nem fogok engedni ha valahová meghívnak ne menjek már üres kézzel vagy csak én vagyok ezzel így? Még ha egy zacskó csipsz is de viszek, de szülinapra nem állíthattam be egy Diet Coke-kal meg egy zacskó Doritossal, főleg hogy a csávónak nem lehet panasza, csak ilyen low-cost cuccokat hord mint: Alexander McQueent, Hermes és barátai. Estére így végre rendelhettem amerikai pizzát sajátot. Hurrá. Hát ami a csütörtök késő délutáni gyűlésen volt ezerszer lekörözi a Domino Pizzát. Egynek elment. Utána kimentünk frizbizni, Toby próbálgatta tanitani nekem a különböző dobásokat amit Ultimate Frisbee során kell használni, nem akarok játszani de nagyon fasza sport amúgy. Csak limited-contact a fő irányelve. Jó volt elég furcsa dobások is vannak, meg sokat kell gyakorolni. Nekem csak a backhand ment amit már otthon is dobáltunk még kb 10 éves korunkban, de itt az első hogy a forehand-et is megtanulod mert ezt a kettőt mindenképpen tudnod kell. Legalábbis Toby szerint.

Vasárnap már korán keltem mert azt hittem már reggelről indulunk Paducah-ba, amit már inkább neveznék város féleségnek mert már van bevásárló központja satöbbi. Délután olyan 4 felé sikerült is elindulni és előtte megálltunk a Mary's Kitchen nevű helyen ebédelni. 2x voltam eddig és még nem sikerült rosszat ennem, de a többieknek sem. Valami fantasztikus amilyen hamburgereket csinálnak. Ekkora hamburgert pedig utoljára a Fald fel Amerikát műsorban láttam a Spektrumon utoljára(Man vs. Food néven fut itt). Az étteremben pedig van a szokásos food challange. Egyszer be kellene próbálkozni, mondjuk egy 1 kilós hamburgerrel 1 kiló sült krumplival és még 12 sajt rudacskával kell elbirni, de egyszer nekiveselkedünk. Amúgy amióta kiértem pont ma vált hivatalossá ruhában 6 kilót fogytam. Valahogy rá ezek az utazások negatív hatással vannak-e tekintetben. Bár a kinai 18 kilót nem akarom megsúrolni sem meg mint egy auschwitzi menekült úgy néztem ki amikor hazajöttem. Bár egyesek szerint ha a hajamat még levágtam volna az is lett volna még + 1-2 kiló. Paducah-ba közel egy órás volt az út, és az első megálló a Mall melletti vadász-horgász-mindenamikültéri áruházba vezetett. Most nem tudom otthon hogy működnek a dolgok, de itt csak simán ki voltak rakva a sörétes és vadász puskák. Simán fényképezkedtem a puskákkal, egy kettőt pedig utoljára a Rambo 4-ben láttam, nagyon durva volt, simán bemész és fogdoshatod a fegyvereket mindent. Mondjuk nálunk nem is magas a lőfegyver által elkövetett "balesetek" száma mint itt az államokban. Ugye ez az amerikai alkotmány második kiegészitése. Mikor kifotózgattam magamat, és mindenki kiélte a vadászösztönét vizuálisan, átmentünk olyan 5 óra felé a bevásárló központba. A BestBuy a legjobb elektronikai áruház amivel valaha találkoztam, de ezzel már Buffaloban is tisztában voltam. Haza út hamarabb jött el mint gondoltunk mert vasárnap révén 6kor bezárt minden, de én mondtam nekik hogy jó lenne előtte megnézni meddig van nyitva hogy időben induljunk el, de neeem nyitva van minden ez Amerika. Hát nem volt. Este megint frizbiztünk egy kicsit és már sokkal jobban ment mint előző nap, bár a lábamat nagyon éreztem kicsit túledzettem magam az utóbbi pár napban. Este kaptam email-t hogy kedden slow-pitch softball meccs és azzal a kolival játszunk először, akitől tavaly kikapott a Richmond, bár még így is sikerült elsőnek lenniük tavaly.

A hétfői napom késői keléssel kezdődött és kora délután feltöltöttem a gyümölcs készletet a Wal-Martból, de előtte még elmentem megebédeltem a Wendy'sben. Gyerekkori jó ismerős az Oktogonról, kár hogy kivonultak Magyarországról, a legkedvencebb gyors étterem, és a robbantott krumplijuk parádés, minden olyan mint amikor még otthon volt. A napom hátralevő részét a könyvtárban tanulással töltöttem. Komolyan mondom gyerekek egy két csajtól megkérdezném hogy ez most nadrág rajtuk vagy csak simán fehérneműben jöttek ki mert a fél seggük kivan. De nekem ezzel az esetek többségében nincs is bajom, mert a gusztustalanságok nem hordanak ilyen gatyát, vagyis szerencsémre még nem találkoztam velük. Valamire rájöttem, egyes itteni kinti emberek eléggé limitáltak hibába van szó egyetemi oktatásról, és ha valamit az istennek nem akarnak megérteni és próbálja az ember elmagyarázni nekik, valami hihetetlenül bunkók tudnak lenni, mert hogy a hülye magyar gyerek nehogy már jobban tudja, és a hivatalos amerikai mosolygás mögül előtör az igazi bunkó énjük. Bravó. Ez történt velem hétfő estig holnap az első Softball meccs a Hester ellen, remélem játszok, bár nem nagy esélyt látok rá, mivel gondolom el akarják őket picsázni rendesen.

Sz

Helloszia mindenkinek. Elég régen jelentkeztem de a technika ördöge most sem alszik.A fehér almás csoda megint megadta magát így a múlthétről nem tudom most kipostolni azt mi is történt itt velem 8200 kilométerre a Géza fejedelem utcától. A legközelebbi szerviz pedig 50 mérföldre van és így autó és tömeg közlekedés nélkül eléggé nehéz lenne megoldani főleg hogy most senki sem rohangál arrafelé. Nagyon fasza mert az összes anyag neten van itt mukodik a Tanitas 2.0 de ez mar inkább 3.0 kicsit más a léptek itt. De úgy ahol van pénz és nem hordjak el erre, arra akkor van is előrehaladás nem csak a helyben járás. Vagy megnezzuk akar egy magyar egyetem vagy egy amerikai egyetem marketing érteket ott is eszméletlen különbségek vannak, de ebbe most ne menjünk bele szerintem. Mind1 le vagyunk maradva mint Micimackó a futó versenyen, ez tipikus esete a lógó orrnak. A mai házit is Dr. Silva az óra után már 15 perccel már fel is tette megoldó kulcsostól mindenestől. Rengeteg plusz segítséget mindent feltesznek a Blackboardra(ez a neve a belső rendszernek). Plusz temérdek mennyiségű egyéb anyag és segítség is fent van. Akkor már a könyvtárról ne is beszéljünk mert azzal kezdték itt ha bármilyen könyv vagy adatbázis hozzáféréshez szükségem van szóljak nekik és ők megszerzik. Valamint minden egyes területnek megvan a saját referens könyvtárnoka vagy nem tudom hogy hívják őket aki cikkektől kezdve 1200ig visszamenőleg elő tud nekem bányászni bármit.

Na szóval a lemaradásom másik oka az, hogy fagyinak a nem kevésbe előnyös oldalán állok most. Eddig a tanulásomat és a többé kevésbe sikeres okításomat, ahhoz tudnám hasonlítani hogy a Zafiráról át kellett ülni egy F1es Ferrariba és elvárjak hogy legalább a dobogón végezzek, ha nem akkor én fizetem a teljes csapat eddigi költségeit. Egy az hogy a hatalmas konkurencia miatt aki nem bírja a tempót annak köszönjük szépen, kettő hogy itt pörgés van nem helyben járás, csinálni kell, érteni kell, nincsen siránkozás, van egy bevált oktatási módszer ami működik. Nem megy az okoskodás meg jobbra, balra húzogatás, itt előre van az irány, más irány nincsen de szerintem ez így is van a helyén. A tanáraim nagyon jók, értik amit csinálnak, de mondjuk ezzel nem is volt soha sem probléma. A matekos tantárgy az nagyon jól megy de ebből meg is kaptam az alapokat gimiben. A csoportról annyit kell tudni hogy kb. a fele az ázsiai diák, ebből is főleg kínai, és csodálkoztak hogy én hamarabb készen vagyok a megoldásokkal mint ok, nem baj ennyi előnyom lehet nem? Mert a többi tantárgy a nehézségi táblázat csúcsán áll, még kínait is könnyebb volt tanulni. Mondjuk az csoport amerikai fele kicsit degeneráltabb sok dologról meg nem is hallottak amit mar gimibe belénk vertek, gondolok itt a mátrixokra, de a saját közgazdasági szakterületükön kicsit bőven előttem járnak, de ezert is jöttem ide hogy ezt megtanuljam, úgy hogy elérjek ezzel a szaktudással valamit. Nagyon élvezem az órákat. Csak tanulni is kell majd keményen!

Csütörtokön jöttek a Social Security Numberes emberkék hogy minden J-1es tanuló megigényelhesse a számat. Állítólag ez egy életre szóló dolog úgyhogy rosszul nem járok vele plusz az iPhone 4hez is ez kell, meg elég sok dologhoz még amit szeretnek venni. Reggel megint sikerült óráról elkésnem, mert mondom meg van 20 percem és terem mar csak 5 perc sétára van iszok mar egy kávét, hogy ne aludjak el a teremben így hajnali fél 10-kor. Kemény 20 percig tartott elkészíteni a kávémat. Nem is tudom ki de megjegyezte hogy biztos valami komplikáltabb kavet kertem, hat mondtam neki hogy egy caffee latte-ben mi a bonyolult azt nem tudom, de nekik mégis 20 percbe telt elkesziteni, úgy hogy 3an álltak előttem. De mar az utánam levő emberek is megkaptak az italukat. Fasza. Ja amúgy ilyenkor amikor órákra mennek az emberek ezen az E-D-i úton csak úgy hömpölyögnek az emberek, rendesen mintha valami komoly dolog történne. De ugye itt előadásra is kötelező bejárni. Mondjuk nekem csak előadásaim vannak de bőven elég. Szóval az óra elég jól telt, ment rendesen minden. A két órám között elugrottam Mark Gallowayhez hogy megkérdezzem mi újság van a sportolási lehetőséggel, segít mindenben nagyon rendes. Felhívta a sport igazgatót mert itt külön sport kar van és hagyott neki üzenetet. Úgy ez egy kisebb sport egyetem is. Az NCAA-ben Divison I-ban vannak. Húzó ágak a női foci(Ohio Valley Conference Rank 1. csak azt írom le amiben biztos vagyok), női labdarúgás (OVC 1.), női röplabda, női és férfi lövészet, férfi sügér horgászat ebben állítólag országos bajnok is volt a srác, pont ma volt kiállítva a puhának semmiképpen nem nevezhető kategóriában, férfi kosárlabda(OVC 1.) de itt NCAA döntőbe is jutottak, meg még egy-két sport. De ezzel nem fárasztalak titeket itt a honlap akit érdekel az nézelődhet: http://www.ovcsports.com/  Kiderült hogy hiába van teljes körű tanulmányi ösztöndíjam ezen felül is kell még nekem befizetni egy kisebb autó kezdő részletére elegendő összeget ebben a félévben. Úgyhogy gyorsan átnyargaltam a Sparks hallba ahol a teljes pénzügyi részleg van és kértem részlet fizetési lehetőséget ami még plusz 30 $-ba került. Ezután hazamentem megborotválkozni mert már közel 1,5 hete nem borotválkoztam, hogy nézzek már ki valahogy a Social Security-s néni előtt. De okos voltam és otthon hagytam a papírjaimat így rohanhattam haza mert 1től voltak ott 3ig és nekem meg 2től órám volt. De Toby volt olyan kedves és visszahozott, meg közben elvitte a kocsiját szervizbe is. Nem kerültem sorra 2ig így elmentem órára,de mondták hogy annyi diák van idén hogy még 4kor is itt lesznek. Így is volt de megkértem a spanyol küldöttséget akik 2vel előttem voltak a sorban hogy csörgessenek már meg mert kijövök óráról ha ők jönnek a sorban. Hát nem csörgettek. Mert jaj elfelejtettük. Ezután a kedvenc helyemen a Campus Grillben benyomtam egy Isten király sajtburgert. Komolyan mondom ezt mindenkinek ki kellene próbálnia. Majd egyszer legalább csinálok fotót róla. Nem tudom leírni hogy mennyire király a hamburger. Ezzel nagyjából el is telt a csütörtököm de este még elmentem a wellness centerbe futni egy órácskára.

A pénteki napom nagy semmit tevéssel telt egészen kora estig, amikor elmentem megint futni. Utána mondom nem tudok magammal mit kezdeni és kezdtem erősen érdeklődni hogy a stadionnál mi ez az egyre több ember. Kiderült hogy foci(amerikai foci csak azért írom így mert itt mindenki footballnak hívja és nem kell állandóan amerikai focit írnom tudjátok ti is miről van szó:) ) meccs lesz. Senkit sem érdekelt mert "csak" gimnáziumi(high school) meccs lesz. Mindjárt kifejtem hogy miért van a csak idéző jelben. Aaron a szoba társam elment kondizni és mondom elkísérem. Előtte végig lent basztam a rezet a portán az emberekkel mert ez egy ilyen csoportosulási pont, és próbáltam rávenni valakit hogy ugyan már jöjjön el velem, mert ez lenne életem első élő foci meccs. Végül úgy döntöttem hogy elmegyek egyedül, bár mégsem lett igy, és Aaronnak köszönhető. Mondom biztos nem jössz el velem? Mondta hogy biztos hogy nem de ismeri az egyik csajt akik mennek és megkérdezi szívesen hogy nem-e mehetek velük. Mehettem. Úgyhogy életem első focis élménye egy high school focimeccs volt, amire négy csajjal mentem, és még a belépőmet is ők állták. Na most annyit kell tudni erről a "csak" high school foci meccsről hogy a két helyi gimi játszott egymással a Calloway County High School és a Murray High School játszotta egymás ellen. A stadionban körülbelül jó 3000 néző lehetett. Nem vicc. Rendesen cheerleaderek, marching band-ek, popcorn, hot-dog, sör nem mert azért csak egy középiskolai meccsről van szó. Ami a nagyon durva volt hogy az egészet élőben közvetítette a TV!!! Nem tudom pontosan mik az otthoni viszonyok, de szerintem tv-n nem követik ennyien élőben egy NB1-es meccs történéseit, nemhogy kint a stadionban.(Utánanéztem azért nem így van de kíváncsi lennek hányan lennének kíváncsiak egy Bajza - Diszi örökrangadóra, szerintem a választ ti is tudjátok). Hatalmas élémny volt. Főleg hogy a vasárnapi futásom alatt a tévében ennek a meccsnek az egy órás elemzését néztem. Elég komolyan nyomják itt ezt a nálunk sportnak nevezett dolgot.

A meccsről egy olyan jó 10-15 perccel a vége előtt jöttem el, mert Jeff a srác aki Nashvilleből elhozott minket, meghívott minket egy buliba ahol a bandája játszott. Nagyon jól éreztem magam a buliban. Főleg hogy megint ezek a szavak kerültek elő hogy free, beer, meg a food. Gondolom mindenki ismeri ezeknek a hatását igy elég jó hangulatban töltöttük az estét megismertem vagy 30 új embert, és másnap konstatáltam hogy 10 új szám is van a telefonomban, és kicsivel több facebook barátot is sikerült szereznem. Nagyon sokat beszélgettem egy-két emberrel, nagyon jófejek az amerikaik ha isznak egy kicsit. Röhögtünk rendesen a baromságokon. A koncertet is nagyon élveztem, mondtam is Jeffnek hogy a 3. szám nagyon bejött, kérdeztem mi volt az, azt mondja már nem emlékszik (olyan 6-7 számot ha eljátszottak). Mondom te is jól vagy már. Aznap este senki sem volt szomjas az biztos. Az estéről ennyit ha valaki még kíváncsi valamire az kérdezzen. De ittam igazi Kentucky whiskey-t Jim Beam és Kentucky Gentleman névre hallgattak, mindkettő egy igazi darab Kentuckyból alkoholba formálva, legalábbis a srácok szerint. A vasárnap délutáni keléssel kezdődött majd a könyvtárban tanulással folytatódott. Közben pedig a Quiznosba vacsoráztam, ami Toby szerint a drágább Subway. Szerintem jobb is, és nem sokkal drágább mint amennyivel jobb. Szóval. Este alvás. Kezdődik az új hét. Majd egy új postban. Holnap vagy holnapután jön az is. Mert megint történtek érdekességek.

Hajrá

Sz

Hamarosan újra jelentkezem csak előbb befejezem a csütörtöki napot és írok egy postot milyen is egy hét. Remélem jól sikerül majd összeszednem a gondolatokat és nem marad ki semmi kis részlet, mert rengeteg dolog történt msot velem. Pár dolog a címkék között.

Hajrá!

Sz

update: Tegnap a gyonyoru hofernek mar kozel sem nevezheto almas csoda ismet beszart. Ezert a rajta levo postot egyenlore nem tudom kiposztolni. Sebaj majd megirom addig mi tortent aztan azt is fellovom a netre. Konyvtarbol irok es igen nincsenek ekezetek, de van vagy 25ezer gep pont csokolom

Az előző kissé izzadságsagú és elkapkodott post után remélem ez jobban sikerül. Mondjuk ez már hamarabb kész volt és több dolog is történt.

Szombat. Mára várható hogy megjön a szoba társam. Legalábbis ez várható. Tegnap este megígértem Yarának hogy nem keltem fel 10 kor ezért 10:15-re mentem hozzá. Egyúttal ma elkezdődött a Great Beginnings az elsősöknek ilyen beilleszkedési hét vagy nem tudom mi. Minta bármelyik amerikainak is lenne ezzel problémája. Mármint ami a beilleszkedést illeti. Eddig iszonyatosan kevesen voltak a campuson hát most biztos hogy nem panaszkodik senki sem. Mindenhol emberek, rendőrök és autók. Mindenhol. Most már értem miért kell annyi parkoló mint ahol egész Hatvan elférne még a stadionnál is tele van minden. 

Elmentem Yarahoz nagyon "örült" nekem. Útközben meg felfedeztem hogy a Hart koliban van kávézó ahol Starbucksos kávé van. Később kipróbáltam, nem rossz de nem Starbucks és a latte-jük meg végképp nem egy Costás Caffé Latte. Yara lefürdött meg hajat mosott én megvártam kint aztán együtt elmentünk kávézni. Vagyis nem éppen ez jött össze. Kitaláltuk hogy a Winslow-ba ha azt mondjuk hogy nemzetközi diákok vagyunk és még nincsen meg az ID-nk akkor simán beengednek mert az összes ázsiait is beengedik, és Tomi kedvéért itt is allyoucaneatvan és én diet pepsit ittam :). Úgyhogy kávét már csak desszert helyett ittunk mert még mindig van kaja amit nem próbáltam ki a Winslowban. Utána kitaláltuk hogy a 652 fok ellenére menjünk el a Campus totálisan másik végében lévő biciklis boltjába biciklit nézni. Vagyis én ebbe tuti nem voltam benne csak Yara szeretne biciklit venni valami csinit és én szivesen elmentem vele mert amúgy senki mást nem ismerek és nem is tudnék mást csinálni. Közben később kiderült Stefan és Pedro átköltöztök a Campus Suites-be ami nem a campuson lévő lakások de nagyon állat azt mondják. Van ingyen biliárd, szolárium, úszómedence és náluk lehet a szobában alkoholt tartani mert ez itt totálisan szabályon kívül esik. De én tanulni jöttem nem bulizni, de akkor is nem a tiltott gyümölcs a legfinomabb? Iszonyatosan jó biciklik vannak a boltban de olyanok amiket otthon még az életemben nem  láttam egy pillanatra tényleg megfordult a fejemben hogy vegyek egyet. Lehet kétszer is. Yara szeretné majd hazavinni bár szerintem az kicsit macerás lesz, de megoldható. Mondjuk ennyi pénzért én is hazaküldetném magamnak. Na mind1. Útközben 3x álltunk meg pihenni mert iszonyatosan meleg van és ne lehet kibírni ezt a 80%os pára tartalommal meg 10 erősségű UV-val elég kemény bármit is csinálni az épületeken kívül. A legnagyobb szerencse hogy útközben a Curris Centernél az IIS ilyen nagy vödör féleségbe palackot osztott és a jéggel teli vödörbe úgy jó keményen bele is könyököltem. Az egyik IISes csaj mondta hogy be akart mutatni amikor látta hogy jövök Yaraval a többieknek de mindenki mondta hogy már ismer és kérdezte hogy hogyan csinálnom. Mondtam neki hogy nem engem kell szerintem megkérdezned:) Lényeg a lényeg hogy ez nagyon kellett innen is őrjöngő taps vihart küldök az IIS-nek. 

Visszafelé leültünk a a Pogue könyvtár lépcsőire pihenni mert iszonyatosan meleg volt és egy hosszra nem lehet lenyomni ennyi sétát 40 fokban. Ezután még bementünk a Curris Centerbe hátha van már diák. Yara meg is kapta rögtön nekem egy kicsit kellett vitatkozni hogy márpedig engem is lefotóztak ugyan már legyen már nekem is mert azzal 1. mindenhová be tudok menni végre. 2. ingyen használhatom az 6800 m2-es wellness centert ahol uszoda is van meg minden ami kell egy normális kondi terembe. 3. végre lesz kolibelépőm is nem kell azt az üres kártyát húzogatnom. Ezután átmentünk az egyetemi boltba, ahol vettem egy két dolgot, de tovább eg yideig nem jutottunk mert valami iszonyatosan nagy vihar jött. Valamint összeirattam azt hogy milyen könyvek kellenek. Elég kemény. Ha mind a 4 könyvet újonnan venném meg akkor 600 $ kellene fizetnem. De egy könyvet mindenképpen újonnan kell megvennem mert ahhoz program is jár amivel majd számolunk. 180 $ egy Econometrics könyvért. Ha a másik 3at használtam is veszem akkor is éppenhogy 500 $ alatt úszom meg. Az eső fél órán keresztül úgy szakadt az eső hogy a 100 méterre lévő 9 épületes Elizabeth koliból egy téglát sem láttam. Átnéztük a magazinokat amiket vettem meg az óráinkat a neten hogy mik is lesznek meg miket vehetnénk fel esetleg, ezután pedig visszamentünk a Hart koliba, és ott várt minket Stefan és Pedro egy kissé vizesen, ugyanis ide úton elég keményen elkapta őket az eső. Megbeszéltük hogy felmegyünk a szobába és majd egy kicsit később elmegyünk a Hibbetts-be futó cipőt venni meg Yaranak rövidnadrágot. Odaúton vettem a kávémat, és útközben mondták hogy menjünk a Great Beginnings megnyitójára a Sport csarnokba. Nem véletlenül írom nagybetűvel de majd erről később. A baseball pályán pedig láttam hogy két srác dobálgat egymásnak odamentem és megkérdeztem hogy valamikor találkozhatnék-e az edzőjükkel, mondta Wes hogy holnap dél körül itt lesznek, jöjjek el akkor. A boltban vettem egy nagyon jó Asics futó cipőt.  GT-2150 kék. Nagyon kényelmes majd vasárnap elmegyek futni és kipróbálom. Visszafelé még bementünk egy-két boltba de ruha terén nagyon rosszul áll Murray. Gyakorlatilag nagyon a 0-hoz közelít annak az esélye hogy én itt bármilyen ruhát is tudjak venni. Iszonyatosan ízléstelen cuccok vannak hacsak nem akarok állandóan MSU-s meg Richmondos cuccokban járkálni:), de ennek is megvan a feelingje.

Visszafelé nem volt egyszerű mert ugye itt nem nagyon vannak járdák és el akartunk menni a Sportcsarnokba egy kis ingyen kajáért és a boltsor másik végéből nem volt járda arrafelé visszafelé meg 10 perces kerülő lett volna minimum. Két szó. Ingyen meg kaja, együtt meg még jobban hangzik nem? A csarnok a BS szinjén mérhető. 8600 fő fér el bent és ez csak egy egyetemi sport csarnok. Volt egy kis ingyen kaja meg mindenféle helyi cégek, de semmi nagy szám. Aztán elindultunk 3an vissza a kolik felé mert Pedro nem akart jönni, Stefan meg ott hagyott valamit Yaranál. Én totál beparázba jöttem mert tudtam hogy beköltözött a Richmondba a szoba társam mert már láttam korábban a cuccát amikor lettettem itt a magazinokat. Egyenlőre kicsit alaptalan volt a para mert minden rendben van vele csak a helyet kellett megcserélni mert megkért hogy alkudhasson a tavalyi helyén mert ő tavaly is ebben a koliban volt ugyanebben a szobában. De ugye csak egy évig vele leszek együtt és ha itt új srácok nem szimpik csak simán elfelejtem a nevét ennyi de ő meg a szoba társam lesz. Amúgy meg egy nálam is magasabb feka srác, aki énekel és tömeg kommunikáció és újságírás szakon van Master végzős hallgató. Hatvanban üzenném a Vas Gereben utcába hogy meg lehet ezt is csinálni :D. A srác amúgy úgy alapból olyan 3 vonalas C hangon beszél. Ja és van tv meg hűtő. Remélem rakhatok majd bele egy két dolgot mert egyenlőre a listám nagyon végén van az hogy hűtőt vegyek. Beszélgetünk kicsit, aztán elment valahová. Annyit még hogy a srác ilyen greek tag is. Kappa Alfa Pszi tag.  Nagyjából ennyi volt a szombat lefeküdtem aludni, mert fáradt vagyok és 1 óra. Otthon már 8 óra. 7 óra különbség. Én alszok ti ébredeztek. 

Vasárnap.

Reggel semmi nem történt azon kívül hogy a szoba társam kb. reggel 6kor elhúzott. Remélem nem fog minden reggel így ébredni mert egy szovjetek is halkabban vonultak be anno Pestre. Terveztem ugye hogy majd megyek délben baseball edzésre. Ezzel nem is volt baj mert én elmentem csak hát egyedül nehéz edzeni főleg ezt a baseball nevű sportot. Mindegy-mindegy alapon akkor felavatom az új futó cipőt. Komolyan mondom gyerekek én már voltam Pesten egy pár edző teremben de ez mindent visz. Csak 3 kosárlabda pálya van, két squash terem, meg olyan 344 ezer gép és súly, és természetesen futó gépektől kezdve egy-két igazán ijesztő kardió gépig minden. Körbe 1/11 mérföldes futópálya és rengeteg feka jár gyúrni, kb a 90% akik gyúrnak az feka. Róluk még egy érdekesség hogy a campuson majdnem mindenkin papucs van. és zokni… Lehet ez valami új divat irányzat? Minden esetre én nem hallottam róla és biztosan nem veszek. Ping-pong terem, uszoda, wellness center. Szóval elég fullos, és az összes MSU diáknak, tanárnak és dolgozónak ez ingyen. Utána megvártam Yara-t mert ő is jött csak később és közben tv-ztem az előtérben a 600 inches tv-ken :). Nem aprózzák el de ez igen nagy betűvel Amerika. Az igazán nagy csajok, kaják, autók, és még nagyobb pickupok hazája. Yaraval úgy döntöttünk hogy elmegyünk kipróbáljuk megint a Winslow-t az egyetemi kajáldát. Megint sikerült arra fogva, hogy még nincsen se igazolványunk se éttermi kártyánk nincsen, belógnunk. 7 $ és kb. 5000 kalória plusz.  Itt csapódott hozzánk egy finn gyerek aki Joha vagy Joho névre hallgat. Úgy gondolom kicsit túlparázza a gyerek a dolgokat, mindenen izgul, de amúgy jó fej. Elhívtuk hogy jöjjön el ő is az én College-emhez mert itt nagyon büszkék hogy ezek nem kollégiumok hanem College-ek. Ilyen kis amerikai BBQ volt hot-dog hamburger minden, eszméletlenül finomak voltak csak kár hogy már nem fért belém több mert előtte telezabáltam magam a "szar" menza kajával.  Ezután visszamentünk a Curris Centerbe egy kicsit beszélgetni meg kitalálni hogy mi legyen este. Arra jutottunk hogy Pedro hazamegy és elmegyünk majd Stefanhoz a Campus Suites-be és csak úgy. Semmi konkrét. 7re beszéltük meg hogy találkozunk de Yara nem cáfolta meg déli mivoltát azzal hogy fél órát késett de ezt beszámoltuk Johával. Mondtuk is neki hogy erre számítottunk, de a vicces meg az volt hogy 7:25kor felhívott hogy most indul és 5 perc múlva itt van. Ő tudja, ha neki ezzel jobb hogy előtte felhív? A Capmus Suites szerintem az itteni Bible Belt típusú embereknek maga a Pokol. Mindenfelé sörösüvegek, dobozok, fetrengő és ordibáló fiatalok. A rendőrségi autók meg kb 5 percenként jönnek be és mennek egy kört hogy mindenki részeg-e még mert ha nem akkor baj van, vagyis nem. Az egész hely egy kb 30 házból álló 5 emeletes sorház inkább négyzetház mert nem sorban vannak hanem így na nem mind1 ez nem lényeg. A lakásokban 4 szoba van és egy iszonyatosan nagy amerikai típusú konyha-nappali. Stefan szobatársai jófejek, egy jó órát két órát voltunk itt és beszélgettünk- Kifelé jövet belebotlottunk egy tipikusan amerikai piros műanyag poharas a semmiből verbuválódott 200 fős buliba. Először láttam olyan csajokat akik nem ikreknek voltak felöltözve, azaz póló, flip-flop és hot-pants. Szóval ezek szerint árulnak más ruhákat is az államokban.  Miután átverekedtük magunkat a részegek között visszataxiztunk csak nem úgy ahogy idejöttünk. Felhívtuk a taxist hogy jöjjön. Azt mondta fél óra. Felhívtuk 40 perc múlva azt mondta hogy már itt van mindjárt. Húsz perc múlva meg is érkezett, de a taxit meg kellett osztani másokkal is és mintegy fél órás kocsikázással és másik 15 ember felvételével és kirakásával hazaértünk. Hozzáteszem hogy a kocsiban volt hogy 10en voltunk és a campus olyan 20 perc lett volna sétával. De ez így kényelmesebb, és a taxit Mama Nancy's Cab-nek hívják. De ki az a Mama Nancy?

Sz

Csütörtök.

Reggel mint minden normális ember reggelivel indítottunk. Csak egy kicsit édesebb és amerikaibb stílusban. Áfonyás és sima bagel, többféle Philadelphia krémmel. Muffinok, fánkok, és az egészséges életmód kedvéért egy kis banán, valamint tej és iszonyatosan édes narancslé ófkórsz 1 gallonos kiszerelésben. Minden rendben ment ezután elvittek minket bankba hogy saját bank számlát nyisson mindenki. A legnagyobb meglepetés pedig hogy ingyen üdítő és chips volt. Aha persze ez Magyarosságon majd mikor lesz? 2152-ben esetleg hogy a bankok ilyen kis extra dolgokat is kitesznek. Ebédelni az egyetemi étterembe mentünk. Nem kell mondanom hogy ez is óljúkanít, és akkor all can I eat lesz :). De ezt betudom még annak hogy mindent ki kell próbálni. Délután a kis színházban tanárok tartottak ilyen pár perces eladásokat hogy mire kell odafigyelni stb. Ezután elmentem megvenni a biztosításomat a Woods Hall-ba és még fél 4 is volt. El kellett mondani 3 különálló mondatot mindenkinek a saját anya nyelvén és majd felteszik az internetre. Az egyetem 3 szlogenjéről van szó. Ezután mindenki visszament a koliba és este kimentünk az Applebee's-be meginni egy két sört meg ettünk egy iszonyatosan nagy tál előételt négyen. Hazafelé jövet még benéztünk a stadionba ahol a marching band gyakorolt, elég érdekes volt mert nálunk ugye semmi ilyen nincsen.  Valami ilyesmire kell gondolni.

https://www.youtube.com/watch?v=8QNI3W8UB-s

Pénteken ismét reggeli a Woods Hallban. Aztán egy ilyen általános beszélgetés volt külön az F és J vízás tájékoztató ahol mindenre felhívták a figyelmünket, meg hogy mi az amire nekünk kell figyelni. Mert ugye mi majd J vízumosok dolgozhatunk is heti 20 órát de csak és kizárólag a campus területén belül. Utána pedig negyed 3kor volt a találkozó és elkísértek minket akik MSc in Economics szakon vannak az advisor-unkhoz és itt átbeszélte mindenki hogy milyen órákat kell felvennie. Mondjuk kicsit érdekesen indult mert Prof. Milkman mindenkinek mondta hogy gyertek ide az előtérbe üljetek le nekem meg mondta hogy velem külön szeretne beszélni. Minden esetre 4 tantárgyat kellett volna felvennem amiről nem derül ki hétfőn hogy csak 3 lehet mert összesen 9 órát hallgathatok. ECO 630, ECO 680 és ECO 685. Ezek a Macroeconomic Theory, a Quantitative Methods of the Economics és a Econometrics tantárgyak, és sajnos az ECO 540 Market Structure & Firm behaviour-t már így nem tudom felvenni. Nem baj kemény lesz ez így is. Ezután Yaraval elmentünk a biciklis boltba mert biciklit szeretne venni, és komlyan mondom nekem is megfordult a fejemben mert iszonyatosan jó bicajok vannak. Utána a 45 fokos meleg miatt terveztük hogy elmegyünk a srácokhoz a Campus Suites-be fürdeni de nem jött össze mert amíg bementem összeírni melyik könyv mennyibe kerül valami iszonyatosan nagy zuhé érkezett meg. Komolyan mondom 50 méterre nem lehetett látni annyira szakadt az eső, de utána se lett sokkal jobb a helyzet mert a pára tartalom még mindig olyan 120% körül mozgott és a hőmérséklet se ment 30 fok alá. Király. Kicsit izzadság szagú a poszt, de már nem nagyon emlékeztem a dolgokra annyi új dolog történik és amúgy is már a hétvégei poszt is kész volt csak ez nem :) Hamarosan az is jön.

Sz

Már megérkeztem. Kemény. Első héten kb az utolsó percig be vagyunk tábláza. Alig beszéltem valakivel. Hol is hagytam abba? Ja még egy dolog srácnak üzenem hogy szar vagyok nyelvtanból. Nem kicsit nagyon. De nem is ezért jöttem. 

Na valahol ott hagytam abba ha jól emlékszem, hogy elindultam Nashvilleből Murray felé. Király volt! Komlyan. Jeff volt a söfőrünk egy minivan-nal mentünk 4-en. Egy spanyol csaj, egy indiai csaj és egy szaudi srác akit a határon 3 órán keresztül szivattak. Király:D Jeff iszonyat jófej, végig poénkodunk és itt kajálják a poénjaimat, egy tücsökciripelést nem hallottam még 3 napja. Na jó egy ilyen amerikai féle dobos dolgot. Szóval szerintem rossz országba születtem. 2 órás út alatt rengeteg mindenről beszélgettünk. Kocsiktól kezdve, zenén át kínáig. Mindenről. Kifejtette amiről mindenki remélte hogy csak mítosz. Kentucky ezen a részén egyáltalán nincsen alkohol és a városban is 3 hely van ahol szolgálnak bármilyen formában sört és állíólag csak 1 ahol likőröket is mérnek. Nagyszerű de nem is ezért jöttem hanem tanulni az pedig nagyon kemény lesz. Mindenki honnn jöttél stbstb, blabla aztán meg mit is tanulsz. Master of Science in Economics. wááááoooo. De ez nem az a wáááooo hogy mekkora már hanem hogy az nagyon nehéz meg ők a könyvtárban élnek. Ezt komlyan is mondják.

Az úton nagyon érdekes tájakon vágtunk át. De én annyi kukoricát láttam hogy szerintem Magyaroszág 15 éves termése nincsen annyi mint amit itt Tennessee-ben és Kentucky-ban termesztenek. Nagyon kemény. A reptéren meg mi fogadott a csomag kiadónál? Come to Lynchburg. Mondam nekik " I really 'd like to" Aki érti érti. Megérkeztünk. Azt hittem megeleg volt Nashville-ben de itt még vagy 3 fokkal melegebb van és a páratartalom kemény 80% körüli. Komlyan mondom hogy olyan mintha súlyzókat vinnék a vállamon, de abból a bazinagy 25 kilósokból.

A régi Richmond koli esküszöm olyan mint egy börtön. Kataszrófa még a gödöllői A koli is egy szálloda ehez képest, de az ágyak legalább kényelmesek. Szerintem itt forgatták a Prison Break-et. De van mindenhol léggkondi. Vagyis ahogy itt hívjuk freezing machine. KO. Állítható de csak fagyasztó és fagyasztóbb fokozatok között. Kint közel 40 fok az összes épületben az egyetemen pedig 20 fok között. Meg kell szokni, de szerintem király az idő az épületekben, de néha még nekem is hideg. A szaudi gyerekkel kerültem össze de jött olyan 20 másik arab gyerek kocsikkal felvették és fél 4kor hozták vissza reggel és azóta nem is láttam. Érkezés után rögtön elvittek mindenkit, már aki akart, a Wal-Marktba vásárolni alap dolgokat. Én csak pár dolgot vettem mert nem volt kedvem minden nehéz cuccot áthordani az új koliba majd. Ráadásul olyan dolgokat hogy lepedő, párna nem is kellett venni mert kaptunk a Nemzetközi Irodától ajándékba. Nekem így csak sapont és egy 1,5 literes Listerine-t kellett venni, otthon a cola 1,5 literes nem a szájvíz.

Este elmentünk hogy "megünnepeljük" a megérkezésünket. Az itteni segítők nagyon kedvesek és mindenki segíteni akar nekünk nem csak úgy vannak itt hogy ránkosztották essünk túl rajta. Becsületesen hogy a nagykönyvben le van írva úgy csinálnak mindent! Aznap este mindenképpen szerettünk volna csapolt sört inni és én egy igazi nagybetűs Amerikai Hamburgert de mire eljutottunk odáig hogy elinduljunk akkora bezárt az éttermek és bároknak a fele(10:00PM) és már csak az Applebee's volt nyitva. Elég messze volt ezért próbáltunk valakit hogy elvigyen mert Jeff nem tudod mert az új embereket kellett Wal-Marktba vinnie. Nem is olyan nehezen találtunk két lányt aki elvitt. Az egyik a tipikus amerikai volt a másik pedig egy tök normális lány, csak 21 évesen már házas. Komoly. Ittunk egy kis szűretlen Blue Moon sört naranccsal. Ennek leaglább volt íze de erre visszatérek majd később. Megkaptam végre a Cowboy hamburgert is király volt aztán visszavittek minket a koliba és ennyi volt az első napom Murrayben.

Másnap reggel 7kor keltem és elkezdődtek a hivatalos programok. Megnyitó blablabla. Beszédett mondott a rektor vagyis itt igazgató és a nemzetközi iroda igazatója is. Utána elvittek minket a Nemzetközi iroda épületébe(IIS) és mindenkinek meg kellett csinálni az internetes iskolai dolgait mivel mindent ott van intézve ők már nem a 60-as években vannak hogy indexet hordozgassunk mindenhová. Egy jó óra volt míg mindent beállítottunk. VIssza a Curris Centerbe és az össze dolgozó bemutatkozott aki az IIS-ben dolgozik. Ebédelni egy kínai all-you-can-eatbe vittek minket. Hát velem biztosan nem jártak jól.  Pedro-val kajáltam aztán két 6 méteres feka csatlakozott az asztalonkhoz de király volt mert csak fociról beszélgettünk semmi másról. Utána vissza az IIS központba a Wood Hall-ba és megcsinálták a fotót ami a diákon lesz. Family Guy Peteres póló volt rajtam király :D Aztán próbáltak elvinni minket Campus Tour-ra de a fele csapat otthagyta őket mert kint ugy 40 fok van aztán bevittek egy épületbe hogy várjuk 5 percet. Fél óra múlva már mindenki otthagyta őket, mert még mindig nem jöttek. Este pedig egy igaz amerikai allyoucaneat-be mentünk a Ryan's-be bár ott már csak egy steak fért belém. Meg olyan 4-5 pohár Diet Coke. Este elmentünk megint a a Wal-Marktba venni egy pár dolgot. Fogas, Coke Zero, Diet Dr. Pepper, meg viz(csak a Perrier van bubis nincsen más), Planterst, egy Hot Weels Cuda-t, Reesee's Penauts Butter Cup-ot és egy iszonyatosan szörnyű telefont. Komolyan néha elveszik a zsebemben annyira kicsi, nem nekem való:D Ráadásul szarsung. Telefonban nagyon béna ez a samsung.

Itt Jeff felvett minket és mivel már korábban bejelentkeztem a koliba és átnéztem a szobát Pedroval, bevittem Yara-val a cuccokat a szobába. Aztán visszamentünk a szobánkba én összepakoltam és áthúztam a cuccaimat az Richmond Collage-be. Ez a koli tavaly épült nagyon durva és azok az amerikai ágyak vannak aminek állítható a magassága. Az enyém alá odafér egy teljes szekrény. Király de felfelé ugarni kell. Digitális légkondi van és a füdőszoba kb akkora mint az E022 gödöllői koliszoba fele. Brutális nem csak a méret de a FC(Freezing Conditioning). Reggel program alvás.

Ez volt szerda estig.

Sz

Megérkeztem Nashvillebe és most várok a lobby-ban hogy 5-kor jöjjön értünk a busz hogy elvigyen Murraybe a suliba. Csak így a dolgok közepébe vágva. A Budapest-München-Charlotte-Nashville útvonal eléggé jól telt, hosszú volt de jól telt mert mindenhol történt valami. Korán keletünk és elég keveset aludtunk úgyhogy itt az éjszaka nem volt gond az alvással. Münchenben jó a repülőtér tetszik csak az nem hogy hosszú mint az állat és nincsen ingyenes wifi. Vagy én voltam túl béna. Vettem egy kávét és egy csokis croissantot egy kifejezetten flegma és bunkó eladótól, a croissant meg szárazabb volt mint az orosz tarló. A repülőtéren páran megszívták a magyar hülyeség miatt mert át kellett esni megint a biztonsági ellenőrzésen. Ez nem is lett volna baj mert maga az ellenőrzés csak 5 perc mert sok kapu nyitva van és mindegyiknél maximum 5-6 ember áll sokban, csak körbe kellett menni az egész repülőtéren hogy újra előlről bemehessünk. Nekem ráadásul még 3 extra ellenőrzés is volt mivel amerikába megyek. A harmadiknál nem is sípoltam egyáltalán de még kb a gatyámba is beletapogattak nincse-e véletlenül valami benne. Mi lett volna ha sípol a gép :). De bent már jó volt mert nem csak Süddeutsche Zeitung hanem USA Today meg hasonló már általam is érthető napilapok. Mondjuk az gáz hogy már nem nagyon tudnám megértetni semmilyen formában magam.

Repülőre fel indulás. Pont a vészkijáratnál ültem a turista osztály első sorában. Mondom fasza vészkijárat, de utána rájöttem hogy a legjobb helyen ülök mert nekem van a leges legnagyobb lábterem az egész osztályon, csak iszonyatosan hideg volt az ajtó de valami félelmetesen. Mellettem egy német csávó ült akivel az egész úton beszélgettünk. Lars tervező és ő tervezte a Panamera középső konzolját meg még egy pár autónak, és most a 2013-as X5ös konzoljáról tárgyalni, mutogatott papírokat amikről mondta hogy nem mutathatná meg, de gőzöm nem volt mi van rajta meg nem értettem, de elég durva folyamat ábrának tűnt. Saját kijelzője volt mindenkinek, a kaja jó volt csak kevés pedig kértem hogy ha marad még adjanak, de túl is volt foglalva a gép így megszívtam éhes maradtam. Filmet meg megnéztem az Ironman 2-t meg a Clash of the Titanst félig de meguntam inkább beszélgettem. 

Leszállás után nagy mázlink volt hogy elől ültünk mert így az egyszerre beérkező 3 gép utasaival nem is keveredtünk össze és csak egy jó órát álltunk sorban az immigration-nál. Első dolog persze hogy egy Venti kávé volt a Starbucks-ban :) Aztán felhívtam mindenkit és vártam a gépre. Kb egy repülő busszal mentünk Nashville-be olyan kicsi volt a gép. Felszálltunk és a stewie már mondta is hogy találja ki mindenki mit akar inni mert mindjárt szállunk is le. 50 perc múlva már meg is érkeztem Nashvillebe :D Várni kellett egy kicsit mire kihoztak a szállodába, ellőtte elvittek 3 kör koreai gyereket, és én így egy szaudi és egy kínai gyerekkel kerültem össze a kocsiban. David votl a sofőr aki fizikát tanul mert az előzővel nem jött be az élet és úgy gondolja majd ez jobb lesz. Kint 35 fok van a szállodában kb -35 kemény hogy sehol sem lehet lenni. Este még elmentem enni hamburgert a Jack in the box-ba, de nem ezt terveztem normális, igazi, original, real, juicy hamburgert akartam enni de most egyenlőre ez is megtette. A szoba nagyon király, hatalmas ággyal, akkora hogy egy óvodás csoport egy fél délutánt eltöltene hogy kitaláljon belőle, a hely meg ahol vagyok Alexis Inn & Suite. A recepciós csaj meg olyan slanggel beszél hogy ilyen brooklynban van csak szerintem:D

Este aludtam azzal nem volt probléma. Reggel fél 6kor keltem, de csak fél 7ről volt reggeli így tévéztem. Reggelire meg mindent meg kellett kóstolni olyan nincsen hogy nem mert most meg kell enni mindent:D Kb 6,4 kiló különböző kaját tettem végső nyugalomra. Utána még aludtam kicsit, és félben kicsekkoltam. Azóta írogatom a postot a lobbyban. Azért leugrottam a benzinkútra egy kis Monster-ért meg Reese's peanut butter cupért és ha már ott voltam egy Sobe piát is vettem ha már ez a nevem :D

3kor jön a busz értünk most mondták és a Richmond koliban leszek. Azt mondták nagyon király mert új remélem jó szoba társat kapok nagyon örülnék neki. Egyenlőre ennyi majd hamarosan írok.

S

Nemzeti Sport és a Népszabadság holnapi számából egy kis ízelítő.

Hatvani diák a profi ligában!

A kentucky állambeli Murray State Egyetem 2+2 éves szerződést kötött, az eddig gödöllőn brillirozó hatvani tehetséggel. Az MTI forrásai szerint napokon belül megkaphatja a beutazási engedélyét, és augusztusban a felkészülést már a tengerentúlon kezdheti. Korrábbi sikeredzője Prof. Fehér(68) szerint hatalmas lehetőség, mert korábban még senkinek nem ajánlottak ilyen hosszú kontratust. A korábbi rendkívül sikeres ázsiai kitértője után már harmadjára adja légióskodásra a fejét. Egy neve elhallgatását kérő közeli ismerőse szerint Szabolcsban már nagyon ég a bizonyítási vágy, bár nehéz dolga lesz a profik között. A CNN hírportál címlapon hozta, hogy a plusz két éves opciós joggal is rendelkező MSU, sokat vár vele érkező új szemlélettől. Eddig sikeresen vette az akadályokat, így véleményünk szerint most sem okoz csalódást.

Sz

u.i.: remélem hogy vettétek hogy ez poén és a tanulásról szól nem a sportról. Csak sporthírbe szerkesztettem be :)